A Tengerentúlról jelentem

Puskázott, börtönbe vele

Tinkmara bejegyzése | 12-01-15 | 38 komment érkezett

Mit gondoltok, létezik olyan iskolás, aki sosem csal, se kicsiben, se nagyban? Ti puskáztatok az iskolában? Kisiskolásként a dolgozatnál, nagy iskolásként mondjuk a zárthelyin? És mit gondoltok a csalás mértékéről? Egy lemásolt házi feladat, egy röpke pillantás a padtárs szódolgozatára, az érettségire telerajzolt tenyér, az apró, elrejtett puskák tömkelege, valamennyi egy kategória alá esik, vagy csalás és csalás között is van különbség? Meddig lehet elmenni a csalás gyakorlásában? Az a gyerek, aki az iskolában itt-ott csalfaságra vetemedik valóban nem lesz becsületes felnőtt? Vagy az iskolai puskázás a felnőtté válás, a dzsungeltörvény része, aki mer az nyer alapon?

És a rajtakapott büntetése? Osztályfőnöki, újra írt dolgozat, megszégyenítés, négyszemközti fejmosás, szülők zarándoklata az iskolába, kollektív osztályfenyítés? Volt valamelyikben részetek? Vajon melyik működik jobban, ha egyáltalán?

S hogy miért ez a rengeteg kérdés? Az utóbbi hetek egyik legvitatottabb és legfelkapottabb témája New York Államban az az iskolai csalás botrány, mely egy Long Island-i középiskolában pattant ki. A történtek megosztják az iskolásokat, a szülőket és a törvényhozó testületeket egyaránt. A következmények pedig olyan komolyak, hogy New York Állam kongresszusa máris törvényjavaslatról beszél.

De mi is történt? A rendőrség tudomására jutott, hogy durva csalás sorozat történt Long Island-en, az úgynevezett SAT, illetve ACT teszteken, melyeket a középiskola végén, felvételi vizsgaként töltenek ki az amerikai diákok. Öt fiatalember pénzért töltötte ki a szabvány teszteket. Ezidáig 15 tanuló ismerte el, hogy fizetett a szolgáltatásukért. Valamennyi fiatalt letartóztatták és bíróság elé idézték. A tesztek kitöltői elmúltak 18 évesek, első éves egyetemisták, így amennyiben elvesztik a pert, akár 4 év börtönbüntetést is kaphatnak, csalás és hamisítás vádjával. A gimnazisták neve, arca nem jelent meg a médiában, mert ők még valamennyien fiatalkorúak, de így is büntetett előéletűek lettek mindannyian.

A 20 fiatal ügyvédje és természetesen a szülők is, túlzásnak tartják a rendőrség, a bíróság beleavatkozását egy iskolai ügybe. Valamennyien azt szeretnék, legalábbis szerették volna, ha az eset az iskola falai között marad, illetve ott kerül büntetésre, ám nem így esett. A vád természetesen más véleményen van. "Tudjuk, hogy ez az eset nem lokalizálható New York Államra, hisz az egész országban előfordulnak kisebb-nagyobb csalások, de ilyen szervezett esetre még nem volt példa, így különösen komolyan kell vennünk és megfelelő, kemény büntetést kell hoznunk, elrettentés és példa statuálása végett." - nyilatkozta a bíróság képviselője.

A 19 éves Sam Eshaghoff lett a botrány arca. Őt látni mindenfelé a médiában. Bátran felvállalja tettét, mondhatni büszke a vállalkozására, úgy érzi, missziós feladatot teljesít. Azt vallja, hogy azoknak a gyerekeknek, akik helyett megírja a felvételi dolgozatot, nemhogy ártana, de az életüket menti meg. Vannak olyan fiatalok, akik hiába teljesítenek elfogadhatóan normál, iskolai helyzetben, felvételi, stresszhelyzetben egyáltalán nem felelnek meg. Aztán persze ott vannak azok, akiknek a felvételi vizsga idején valóban nincs a fejükben a megfelelő tudás. Számukra az általa benyújtott sikeres teszt szintén életmentő, hisz második lehetőséget, újrakezdést, szinte új életet kínál. "Olyan vagyok, mint bármelyik más üzletember. A tökéletes munkának megvan az ára." - mondja Sam.

Sam-mel persze sem a rendőrség, sem az iskolák vezetői, de a szülők egy része sem ért egyet. Különösen azok a szülők háborodtak fel, akik gyermeke a "megszokott" módon, önerőből ugrott neki a vizsgának. Attól tartanak, jóval több gyerek csal, mint amennyiről most kiderült. Ez elveszi a többi, becsületes fiataltól a lehetőséget az egyenlő esélyeket.

Miközben a fiatalok ítélethozatala folyamatban volt, összeült New York Állam Kongresszusa is, hogy megvitassa a középiskolai vizsgák során csaláson ért fiatalok büntetőtörvénykönyvét. Hatalmas a vita, rengeteg a buktató. Már önmagában az is megosztja a képviselők véleményét, hogy ez a fajta csalás valóban kimeríti-e a bűncselekmény fogalmát, vagyis a fiatalok valóban megérdemlik-e, hogy innentől kezdve büntetett előítéletűek legyenek. Amennyiben őket bíróság elé kell állítani, azonnal tágul a kör, mert velük együtt a szülők is bűntársakká válnak, mivel a pénzt ők biztosítják a csaláshoz. Bizony egy ilyen kaliberű csalás több ezer dollárba kerül. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Long Island északi részéről, az úgynevezett Aranypartról van szó, ahol általában gazdag, befolyásos családok élnek. A gyerekek szinte valamennyien ügyvédek, orvosok csemetéi. Igaz, Eshaghoff néhány szegényebb fiatalnak ingyen is segítséget nyújtott, mely karitatív munkára szintén nagyon büszke. A szülők bűntársakká válása nem csekély gondot okoz a bíróságnak. A Kongresszus azonban hajlik az érettségi-felvételi vizsgán való csalás bűntettre emelésére. A döntés azonban nem könnyű. No és persze itt van még a biztonsági intézkedések, a vizsga szigor, az ellenőrzés kérdése is, mert vajon hogy eshetett meg, hogy a vizsgabiztosok nem vették észre a hamisított diákigazolványokat? Megannyi még a megválaszolatlan kérdés.

Ameddig a kongresszus nem hoz döntést, a Long Island-i csapat még megúszta. A szolgáltatásért fizető diákok talán pótvizsga díj ellenében újra kitölthették a teszteket, most már valóban saját kútfőből. A szolgáltatók pedig valószínűleg elfogadják a bíróság alkuját, miszerint a csalás és hamisítás, valamint okirat hamisítás vádjáért járó pénzbüntetés mellett, középiskolában gyengén teljesítő gyerekeket kell ingyen felkészíteniük a következő felvételi időszakra.

Nektek mi a véleményetek az esetről? Fizetnétek-e ilyen szolgáltatásért, ha tudnátok, gyermeketek jövője, sikeres boldogulása a tét? Vagy ez a megoldás szóba sem jöhet? S mit gondoltok, mi a helyzet hazánkban? Milyen büntetés jár az érettségin-felvételin való csalásért? S vajon ilyen eset is előfordul, előfordulhat?

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl | Eddig 38 komment érkezett »

Mit esznek az amerikaiak? 10. - Marshmallow

Tinkmara bejegyzése | 12-01-05 | 32 komment érkezett

"Tényleg annyira népszerű a pillecukor Amerikában? És tényleg nyárson sütik, mint a szalonnát?" - kérdezte Ágnes. A válasz lehetne egyszerűen igen és igen, de a marsmallow-nak ennél nagyobb figyelem jár, hisz valóban csuda egy csemege.

A marshmallow tipikus amerikai eleség, legyen az hétköznap vagy ünnepnap, ez a tömény édesség valamilyen formában gyakran előfordul az 'étlapon'. Természetesen csakis az édesszájúak kedvence. Az egészséges táplálkozás hívei még a közelébe sem mennek, nem véletlenül, hisz a boltokban kapható marshmallow nem más, mint felhabosított cukor, kukoricaszirup, zselatin, színezőanyagok és aromák keveréke. Persze, mint minden hozzá hasonlóan rossz táplálék, ez is olyan finom! Én azt az elvet vallom, hogy mindent lehet, csak mértékkel, vagyis ha módotokban van, ki ne hagyjátok ezt a tipikus amerikai csemegét.

Rossz híre ellenére a marshmallow eredetileg gyógyszerként szolgált. A marshmallow fehérmályvából készült és torokgyulladások, szájban található fertőzések, illetve vesekövek elhajtására használták.

Tipikusan amerikai, írtam a bejegyzés elején, s máris ellentmondok állításomnak azzal a ténnyel, hogy az első pillecukrot az ókori Egyiptomban állították elő, majd francia cukorkagyártók finomították az ősi receptet a 19. században. Ők adtak először kukoricaszirupot a recepthez, kiiktatva a fehérmályva gyökerét, evvel gyorsítva fel, az amúgy nagyon is időigényes procedúrát.

1948-ban lépett Amerika a marshmallow történelmébe, amikor egy Alex Doumak nevű Illinois-i cukorka gyáros létrehozott egy olyan gépesített rendszert, mely nemcsak lerövidítette a gyártási időt, de a drága, különleges édességből tömeg gyártású, filléres termék lett. A módszert levédette, így a marshmallow gyártás központja Amerikába került. A pillecukor népszerű Angliában és Ázsiában is.

Amerikában a marshmallow-t nem csupán a nálunk is kapható pillecukor formában fogyasztják, sőt mondhatni, úgy a legkevésbé. Íme néhány a legismertebb és legkedveltebb receptek közül.

A marsmallow sütés a nyár esték egyik kedvenc időtöltése, különösen táborokban, kirándulások idején, de egyben a kerti partik elmaradhatatlan eseménye is. A marshmallow-t szalonna módjára nyársra húzzák és nyílt lángon megpirítják. A pillecukor külső része karamellizálódik, kellemesen keserédes kérget kap. Van, aki csupán ezt a kérget rágja le és a pillecukrot újra a tűzbe teszi, mások az egészet elfogyasztják.

A sült pillecukor a sztárja egy valóban autentikus amerikai édességnek, a S'mores-nak is. A S'mores neve szóösszerántással (az angol nyelvben gyakori szóösszerántásról ITT olvashattok többet) keletkezett, a some és a more, vagyis a még és többet szavak hazásságából.

A S'mores szintén a tábori életből került a hétköznapokba. Az első receptet egy 1927-es kiadású lányoknak szóló Cserkészkönyvben találták. Azóta is a cserkészek életének - no és persze bárki másnak, aki kedveli ezeket a tábortüzes nyárestéket-, szerves része a S'mores készítés. A S'mores két zabkekszből, egy kocka csokiból és egy darab pirított pillecukorból alkotott szendvics. A S'mores rajongók számára nincs akadály télen sem, hisz többféle 'tűzmentes' S'mores édességet is lehet kapni. A Hersey's S'mores csokiszeletet gyárt, de S'mores ízű fagylaltot is lehet kapni.

A pirított pillecukor finom ízére épít a leggyakrabban Hálaadáskor fogyasztott, roppant ízletes sweet potato cassarole with marshmallow vagyis az édesburgonya cassarole, melynek tetejére pillecukrot olvasztanak-pirítanak.

A marshmallow nemcsak a Hálaadás egyik kedvence. Húsvétkor szintén millió számra fogynak a pillecukorból készült húsvéti csibék, az úgynevezett Marshmallow Peeps-ek.

Amint említettem, a pillecukor nem csupán az ünnepnapok, de a hétköznapok szerves része is. Roppant kedveltek a gyerekek, de a felnőttek körében is egyaránt, a pillecukorral megszórt forró kakaóitalok. A legismertebb és legkelendőbb a SwissMiss-féle instant forró csoki, de persze ezt otthon is könnyen elkészíthetjük. Amint látjátok, ebben az esetben a marshmallow a tejszínhabot is könnyedén helyettesíti. Az amerikaik szerint a forró csokoládé kifejezetten finomabb így.

S végezetül, álljon itt a marshamallow-k legdurvábbika, már ami az egészségtelenséget illeti. A marshmallow krém, vagyis a marshmallow fluff. Egy üveg diabetikus kóma, ahogy sokan emlegetik. De milyen finom is! A marshmallow fluff szintén tipikus amerikai találmány, gyártását Massachusetts-ben kezdték. A krém úgy készül, hogy a pillecukor készítése során a masszához tojásfehérjét és további habosító anyagokat adnak, így a termék kenhető, krémes állagú marad. Az első marshmallow fluff-ot tartalmazó recept 1896-ből származik, így még azt sem mondhatjuk, a marshmallow fluff a modern kor gyermeke.

A marshmallow fluff felhasználásával készülő legnépszerűbb recept egy egyszerű szendvics, mely a fluffermutter névre hallgat. (Újabb szóösszerántás.) A szendvics hivatalosan a Massachusetts Állam Szendvicse elnevezést is magáénak mondhatja. Két szelet kenyér, - a mogyoróvajas-szőlőlekváros szendvics analógiájára - itt az egyik szeletet marshmallow fluff-al, míg a másikat mogyoróvajjal kenik meg, majd egymásra helyezik. A Nutella rajongói persze a mogyoróvajat azonnal Nutellával helyettesítették, így szinte azonnal visszajutottunk a S'mores ízvilágához.

Az egészséges táplálkozás hívei otthon is elkészíthetik a pillecukrot, így jóval kevesebb mesterséges anyag kerül a receptbe.

A marshmallow évszázadok óta az egyik legkedveltebb amerikai édesség és ez bizonyára így is marad. A marshmallow íze, illata az ünnepeket, a barátokkal, családdal együtt töltött időt juttatja eszünkbe. Nem véletlen, hogy a híres Slatkin&Co gyertyagyár egyik legnépszerűbb terméke (a Bath&Body Works üzleteiben vagy online kapható) a marshmallow fireside (pillecukorros tábortűz) nevet viselő gyertya.

Ha Amerikában jártok és kedvelitek az édességet, mindenképp kóstoljátok meg valamelyik vagy inkább valamennyi marshmallow terméket! Nem bánjátok meg, ígérem. ;)

Kategóriák: Mit esznek az amerikaiak? | Eddig 32 komment érkezett »

Ben Breedlove

Tinkmara bejegyzése | 12-01-01 | 30 komment érkezett

A texasi Ben Breedlove nevű fiatalember létezéséről december 25-ig csupán a You Tube körökben mozgó tinédzserek tudtak. Ben You Tube csatornáját (OurAdvice4You) 2010 novemberében indította, melyen tinédzsereknek adott randi, viselkedési, ismerkedési tanácsokat, ötleteket. Interjúkat készített családja tagjaival, megosztotta saját tapasztalatait is.

December 18-án a 18 éves Ben új You Tube csatornát indított, melyre csupán két videót töltött fel, This is my Story (Ez az én történetem) címmel. A fiú a videókon nem beszél, kártyákra írt gondolatait mutatja fel és csak mosolyog. A nyugodt, békés mosoly egy pillanatra sem hagyja el az arcát.

Mit mondanak a kártyák? Ben rövid életének történetét mesélik el és még jóval többet.

"Hello. Ben Breedlove vagyok. Egész életember HCM-ben (Hypertrophic cardio-myopathy) szenvedtem. Ez egy veszélyes és súlyos szívbetegség. Ahogy idősebb lettem, egyre többet tudtam meg erről az életveszélyes állapotról és ez megrémisztett. Nem szerettem ezt az érzést. Soha nem sportolhattam a többiekkel és ez ciki, mert rengeteg dologból kimaradtam. Csak reménykedni mertem abban, hogy egyszer olyan lehetek, mint a többiek. Ez egy olyan állapot, amit megtanultam elfogadni és együtt élni vele.

Először 4 évesen csaptam be a halált. Életveszélyes rohamom volt. A vércukrom leesett, így nem sokra emlékszem, csak arra, hogy tolnak a hordágyon, két nővér és az anyukám. Aztán már csak a hatalmas fényre emlékszem. Kérdeztem az anyukámat, hogy mi ez a nagy fény, de ő azt mondta, nem lát semmilyen fényt, a folyosón félhomály volt. Én azonban nem tudtam levenni a szemem róla és egyfolytában mosolyognom kellett. Képtelen vagyok leírni, milyen nyugalommal, békességgel töltött el. Semmin nem aggódtam, semmitől nem féltem. Semmi nem számított a világon. Soha nem felejtem el ezt az érzést.

Ez után az eset után viszonylag könnyebb évek következtek, egészen 2007-ig, amikor a szívem újra rakoncátlankodni kezdett. 2009-ben az orvosok úgy döntöttek, nincs más megoldás, pacemakert ültettek be. Ez nagyon rosszul érintett, de nem volt más választásom.

2011 nyarán aztán újra becsaptam a halált. Egy viszonylag egyszerű mandulaműtéten kellett átesnem. Az édesanyám és a húgom a váróteremben ültek, amikor jött a kórházi lelkész és azt mondta nekik, imádkozni kell. 'A fiúknak megállt a szíve a műtőasztalon, most próbálják újraéleszteni.' Csodával volt határos, hogy sikerült és én nagyon boldog vagyok, hogy akkor nem haltam meg a műtóasztalon.

Próbáltam nem gondolni semmire, nem aggódni, azonban két héttel ezelőtt, december 6-án újra szembenéztem a halállal és ismét én jöttem ki győztesen. Éppen az iskolában voltam. Éreztem, hogy el fogok ájulni, ezért leültem. Aztán elájultam. Amikor magamhoz tértem, a mentősök álltak felettem a defibrillátorral. Nem tudtam mozdulni vagy beszélni, de hallottam, ahogy beszélnek. Aztán megállt a szívem. 3 percig voltam a klinikai halál állapotban, nem lélegeztem. De az agyam dolgozott. Hallottam, amint azt mondják, 'nem lélegzik, nincs pulzusa'. Arra gondoltam, ennyi, most tényleg meghalok.

Ami ez után következett, a mai napig nem tudom, hogy álom volt-e, vízió vagy a valóság. Egy szobában voltam. Minden fehér volt, nem láttam falakat. Semmilyen hangot nem hallottam, de hamarosan elfogott ugyanaz az érzés, ami 4 évesen. Végtelen nyugalom és boldogság. Aztán realizáltam, hogy nagyon szép öltöny viselek és a legnagyobb meglepetésemre a kedvenc rapper-em, Kid Cudi is ott volt mellettem. Aztán láttam magunkat egy tükörben és csak arra tudtam gondolni, milyen jól nézünk ki. És állandóan mosolyognom kellett. Ahogy néztem a tükörbéli magamat, hirtelen büszkeség töltött el. Büszke voltam az egész életemre, mindenre, amit tettem és ez fantasztikus érzés volt. Aztán eszembe jutott az egyik kedvenc dalom szövege: 'Mikor ér véget a fantázia? És hol kezdődik a Mennyország?' És akkor Kid azt mondta, 'Indulj most!' és ekkor felébredtem. A mentősöket láttam, akik továbbra is az újraélesztésemmel foglalatoskodtak. Nem akartam egyáltalán felébredni, visszajönni. Ti hisztek az angyalokban és Istenben? Én igen."

A videó ezekkel a sorokkal ér véget, Ben Breedlove pedig egy héttel később, karácsony napján infarktusban elhunyt.

A család és a barátok épp a karácsonyi vacsorához készültek, amikor a fiatalember összeesett. A mentők kórházba szállították, de már nem tudták visszahozni. Temetését a texasi Austin-ban tartották, december 27-én. Ekkorra már szinte az egész ország megismerte a bátor Ben történetét, így a temetésén több ezres tömeg jelent meg, főleg fiatalok. A család számára ez hatalmas vigasztaló volt a veszteségben. Édesanyja így nyilatkozott: "Ben rengeteg fiatal szívébe ültette el a remény magvait. Sok-sok fiatallal értette meg, mi az igazán fontos az életben. Tudjátok, mind reménykedünk, de ő látta. Ő megismerte a választ. Neki része volt Isten nyugalmában, ő bepillanthatott a Mennyországba, a mennyei nyugalom számára ismert volt. Rettenetesen szomorúak vagyunk, de tudjuk, hogy Ben egy sokkal jobb helyen van. Ben üzenetet hozott és ezt sikeresen át is adta. Életének ez volt az értelme és bízunk benne, hogy rengeteg embert, fiatalt és idősebbet egyaránt megérint ez az üzenet."

Ally Breedlove, Ben húga ezt meséli: December 6-án, miután jobban lett, azt mondta nekem: 'Isten megmutatta nekem a nyugalmat, hogy mielőtt visszatérek, tudjam, a Mennyország megéri.'

"Életének 18 éve alatt Ben többet ért meg, többet tapasztalt, mint mások 80 év alatt. Üzenete biztos vagyok benne, hogy sok-sok ember életét megváltoztatja." - mondja a család egyik barátja.

Ben története azóta bejárta a legnagyobb amerikai TV társaságok híreit, én pedig remélem, hogy olvasva ezeket a sorokat, Ti is elgondolkodtok. Víziók? Csupán a haldokló agy szüleményei, az agyban zajló kémiai folyamatok okozta érzékcsalódások ezek a látomások vagy ez az igazi valóság? Az egyetlen Valóság?

Kategóriák: Hetedhét embermesék | Eddig 30 komment érkezett »

Az amerikai tűzoltók (meg a Mikulás)

Tinkmara bejegyzése | 11-12-26 | 23 komment érkezett

Keresve sem lehetne jobb időpontot találni, mint a karácsonyi időszak, hogy meséljek az amerikai tűzoltók életéről. Sokan érdeklődtetek, kérdeztetek a témával kapcsolatban. Egyik kedves olvasóm, Zsolt, aki maga is tűzoltó, már régóta kérte, írjak az amerikai tűzoltóságról. Remélem, ő is választ talál ebben a bejegyzésben néhány kérdésre.

A legtöbben arra szerettetek volna választ kapni, mi teszi az amerikai tűzoltóságot legendássá, mint intézményt. Miért a szinte misztikus hangulat, mely az amerikai tűzoltókat övezi?

Bevezetésképp szeretném elmondani, hogy nincsenek közvetlen tapasztalataim. A családunkban van ugyan egy önkéntes tűzoltó, a bejegyzést azonban saját tapasztalataimra, meglátásromra, kutató munkámra építem. Nem szolgálhatok technikai részletekkel, nem ismerem a tűzoltóság felszerelését, se a kiképzés menetét, de azért remélem, élvezetes olvasmány lesz.

Az amerikai tűzoltók, a tűzoltó autó, a tűzoltóság, mint intézmény, de még a tűzcsap is szinte szimbólum értékű. Az amerikaiak felnéznek a tűzoltókra, hősként tisztelik őket. Ezt a képet nem a szeptember 11-i terrortámadás alakította ilyenné, viszont sokat erősített rajta. A tűzoltók mindig is köztiszteletnek, szeretetnek örvendtek, már a kezdetek óta. Amerika hatalmas volta miatt, valamint az építkezési szokásokból adódóan is, sok a tűzeset, s így a tűzoltók rengeteg ember életét mentik meg évről-évre. A szeptember 11-i terrortámadás pedig valódi nemzeti hősökké emelte a bátor lánglovagokat. A terrorakció során 350 tűzoltó vesztette életét, s írta be nevét örökre a nemzeti hősök közé. Az Ikertornyokban rekedtek mentése során a tűzoltók emberfeletti erőről, bátorságról, hazaszeretetről, összetartásról tettek tanúságot és bátran mondhatjuk, példát mutattak az egész világnak önfeláldozásból, elhivatottságból.

Az amerikai tűzoltó autók felépítése, felszerelése, gyártása teljesen eltér a hazaitól. A gépjárműveket nem autógyártó cégektől vásárolják, hanem tűzoltó autók gyártására szakosodott gyáraktól veszik, melyek többféle típust gyártanak, annak függvényében hogy hol és milyen célra használják a járműveket. Manhattan betonrengetegében más típusú szerkocsik futnak, mint a kis települések kertvárosi jellegű házai között.

Annak ellenére, hogy a tűzoltók itt sem keresnek sokat, rengeteg fiatalember választja ezt az életpályát. Tűzoltónak lenni menő és szexi. :)) A tűzoltó tanya a városok központja, a közösségi élet egyik színtere. Ebben feltétlen eltér a hazai gyakorlattól. A tűzoltóság épülete kulturális, közösségi központ is. Az épületek előtt elektronikus hirdetőtábla jelzi a soron következő eseményeket, időjárást jelent és a főbb helyi híreket is hozza.

Meglepő, de tény, hogy Amerikában a tűzoltók 70%-a önkéntes. Talán nem is annyira fura ez, hisz az önkéntes munkának mélyek itt a gyökerei. Önkéntesnek lenni büszkeség és szinte nincs olyan család, ahol valamelyik családtag ne látna el valamilyen önkéntes feladatot. Az önkéntes tűzoltóságot Benjamin Franklin kezdeményezte 1736-ban, Pennsylvaniában és azóta is rengetegen vállalják ezt a fajta közösségi szolgálatot. Az önkéntes tűzoltók "otthonról" dolgoznak, rádió-adóvevőjük szolgálati időben bekapcsolva várja a riasztást. Tűz- vagy egyéb segélyhívás esetén azonnal a tűzoltóságra mennek, ahol megkapják a feladatukat. Léteznek kifejezetten önkéntes tűzoltóságok is. Az önkéntesek gyakran itt töltik a szolgálat óráit, beszélgetéssel, vidámsággal múlatva az időt. Barátságok köttetnek, a családok is megismerkednek, így a helyi közösség is erősödik.

Karácsony táján a tűzoltóság is aktívan részt vesz az ünnepi előkészületekben. A tűzoltóság karácsonyfájának gyertyagyújtása helyi esemény, december 23-tól pedig várhatjuk, hogy a tűzoltóság Mikulása is meglátogat minket. A tűzoltók ilyenkor gyakran két-három is kocsit feldíszítenek, egyet közülük általában Mikulás szánjának öltöztetnek, s a Jó Öreg vagy ezen, vagy magán a hatalmas tűzoltó autón utazza be a város utcáit. A vidáman szirénázó tűzoltóautó, a hangos karácsonyi muzsika, mely az autóból árad, az utcára csalja a város apraja-nagyját. Mindenhol örömmel fogadják a tűzoltók Mikulását. Az önkéntesek háza előtt megáll a konvoj és a Mikulás személyesen látogatja meg a családokat. Vidám színfoltja ez az esemény az amerikai Karácsonyoknak.

Tűzoltók és dalmaták? Sokak szerint ma már csupán történelem, hogy minden tűzoltóság rendelkezik egy-egy ilyen pöttyös önkéntessel. Tény, hogy azokban az időkben, amikor még lovak húzták a szerkocsikat, a dalmaták nagy szolgálatot tettek. Köztudottan jó viszonyban vannak a lovakkal, rengeteget segítettek abban, hogy a többi kutyát távol tartsák a lovaktól, a tűzoltás ideje alatt pedig vigyáztak a kocsi értékeire. Azonban errefelé még mindig vannak olyan tűzoltóságok, ahol talán már csak kabalából, de tartanak dalmatát.

A leghíresebb dalmata önkéntes, a Twenty, vagyis a Húsz névre hallgat. Twenty a Manhattan-i Ladder 20 kutyája és pontosan tíz éve került a tűzoltóságra. Twenty-t a közösség adományozta - vigasztalóként a tragédiában - a Ladder 20 csapatának, a szeptember 11-i terrortámadás után. A Ladder 20 14 bajtársat és barátot veszített el a mentési munkálatok során. A kis kölyökkutya a szomorúságot hivatott enyhíteni. S valóban, az elmúlt tíz évben szoros barátság alakult ki a tűzoltók és a dalmata között. Azt mondják, ugyan kissé lusta és állandóan aludna, de elképzelni se tudnák nélküle a kiszállásokat. Szóval, ha valamelyikőtök Manhattanben jár, s meghallja a tűzoltó szirénát, érdemes figyelni, nem-e épp Twenty csapata jár arrafelé. A szirénázó autóból kinéző, lobogó fülű dalmata mindig nagy sikert arat a város lakói körében.

S a végére még egy különleges amerikai tűzoltósággal kapcsolatos tény. 2002 óta törvény, a No Shame, No Blame, No Names (Névtelenül, Szégyen és Szemrehányás nélkül) kampány keretén belül, azok az édesanyák, akik úgy döntenek, hogy nem tartják meg újszülött babájukat, nem csupán az arra kijelölt kórházakban, de a tűzoltó állomáson is hagyhatják babájukat. Az egyetlen kitétel, hogy a kicsi nem lehet 72 óránál idősebb. A tűzoltókat nem csupán inkubátorral és alapvető újszülött ellátási ismeretekkel látják el, de képesnek kell lenniük az édesanyák lelki ellátására is, amennyiben az anya arra hajlandó. Meg kell próbálniuk rávenni, hogy engedje őket elszállítani a kórházba és törvényes úton intézni az adoptálást. Amennyiben azonban az anya nem hajlandó az együttműködésre, szó nélkül át kell venniük a babát, az anya kiléte pedig nem kerül nyilvánosságra.

Az amerikai tűzoltók élete nem csupán veszélyes, de izgalmas is. Ahogy Franz Josef Wagner német tűzoltó írta nem sokkal a szeptember 11-i támadás után: "A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.
A tűzoltó nem gondol a saját életére, amikor a tűztengerbe rohan. A tűzoltók munkája alázatosan hősies. Ők nem hivalkodó egyedi hősök, mint James Bond vagy a sztársportolók.
A tűzoltók egész egyszerűen – most leírom a Németországban oly vitatott szót: – hazafiak.
A hazafiság azt jelenti, hogy egy ember szabad akaratból, tudatosan vállal egy hűségesküt. Egy hazafi kész arra, hogy meghaljon hazájáért. A New York-i tűzoltók első cselekedete az volt, hogy kitűzték a legyilkolt World Trade Center csontvázára az amerikai lobogót. Csak ezután mentek be a lángoló épületbe. Ha én kisfiú lennék Amerikában, tudnám, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.
Nem az Elnök, nem profi kosaras – hanem tűzoltó. Kedd óta ez a hivatás lett a hősiesség szimbóluma. Aki a jövőben ezt a pályát választja, biztos lehet abban, hogy megfordulnak utána a lányok."

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl | Eddig 23 komment érkezett »

Igen, Virginia, a Mikulás létezik

Tinkmara bejegyzése | 11-12-21 | 23 komment érkezett

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy a Macy's karácsony kirakatai minden évben újabb és újabb meglepetéssel szolgálnak. Ebben az évben azonban, a nagy sikerre való tekintettel, az egyik kirakat témája visszatért az előző évből. Mégpedig az úgynevezett Yes, Virginia, there is a Santa Claus (Igen, Virginia, a Mikulás valóban létezik) elnevezést viselő kirakatok kerültek vissza a 34. utcai fronton található ablakokba.

De kicsoda is Virginia, a kirakatokban szereplő barna hajú, álmodó szemű kislány? A kis Virginia O'Hanlon New Yorkban született 1889-ben. 8 évesen, mint sok-sok más kisgyerek, ő is azzal nyaggatta a papáját, hogy mondja meg, a Mikulás valóban létezik-e. O'Hanlon papa, miután megunta leánykája szűnni nem akaró kérdéseit, azt találta mondani, hogy írjon levelet a New York Sun-nak és kérdezze meg őket, mondván: "Ami a Sun-ban megjelenik, az úgy is van." Virginiának nem kellett kétszer mondani. Azonnal tollat ragadott és levelet írt a Sun-nak. Szülei legnagyobb meglepetésére, Virginia választ kapott a napilap vezető újságírójától, Francis P. Church-től. A cikk a ma már híressé vált, Yes, Virginia, there is a Santa Claus (Igen, Virginia, a Mikulás valóban létezik) címet viselte.

A Church által írt cikk hatalmas sikert aratott. Megérintette az emberek szívét-lelkét és azóta a bátor Virginia történetéből filmdíjjal jutalmazott TV sorozat, képes mesekönyv és musical is készült. A Macy's kirakatai a TV filmsorozatból ragadnak ki pillanatokat.

Virginia az eredeti levelet az unokájának adta, melyről sokáig azt hitték, odaveszett egy szerencsétlen tűzesetben. 2001-ben, harminc évvel Virginia halála után a levél azonban szerencsésen előkerült és hivatalosan is eredetinek minősítették.

A 8 és a 80 éves Virginia, nem ebben a sorrendben ;)

Virginia leszármazottai továbbviszik az örökséget. Híres ősük tiszteletére alapítványt indítottak. Ehhez csatlakozott a Macy's nagyáruház Make-A-Wish (Kívánj valamit) akciója, mely 1980-ban indult. Az alapítvány halálos betegségben szenvedő gyermekek kívánságait teljesíti, valamint a befolyt adományokból a családokat is segélyezik. Az alapítvány az Egyesült Államokon kívül további 47 országban működik. (Magyarországon még sajnos nem. Az országok listája itt található.)

2010 óta Virginia alakja a Macy's Hálaadás Napi Parádéján (a beszámolót itt olvashatjátok) is szerepel, s még ugyanebben az évben a Macy's karácsonyi kirakat sorozatot is indított a tiszteletére. Ugyanezek a kirakatok, a nagy sikerre való tekintettel, ebben az évben is megtekinthetőek a Macy's Nagyáruház 34. utcai frontján található ablakaiban. A bejegyzésben szereplő képeket erről a kirakat sorozatról készítettem.

S végezetül álljon itt a híres Virginia által írt, rövid levélke és a Church által írt cikk fordítása.

Kedves Szerkesztő,

8 éves vagyok.

Néhány pajtásom azt mondja, a Mikulás nem létezik. A papám azt mondja, ha látom, hogy megjelenik a Sun-ban, akkor az úgy van. Tessék megmondani nekem az igazat, létezik a Mikulás? Virginia O'Hanlon

Kedves Virginia,

A kis barátaidnak nincs igaza. Ebben a szkeptikus világban már csak abban hisznek, ami szemmel látható. Úgy gondolják, amit a kis eszükkel nem foghatnak fel, az nem is létezhet. Virginia, minden embernek, legyen az kisgyermek vagy felnőtt, kicsi az értelme. Ebben a hatalmas Univerzumban az ember csupán egy kis hangya. Annyit fog fel ebből a hatalmas Mindenségből, amennyit az intellektusa elbír.

Igen, Virginia, a Mikulás létezik. Ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és önfeláldozás. Ezek mind gyönyörűséget, örömöt visznek az életbe. Jaj, milyen sivár lenne az élet a Mikulás nélkül! Ugyanolyan szomorú lenne, mintha nem lennének Virginiák. Nem lenne gyermeki hit, költészet, romantika, hogy elviselhetővé tegye a létet. Semmi másban nem lenne örömünk, mint a száraz értelemben. A végtelen fény, mely a gyermekkort övezi, kihunyna.

Ne higgyünk a Mikulásban?! Ezzel az erővel ne higgyünk a Tündérekben se. Tudod, megkérhetnénk a papádat, hogy fogadjon fel embereket, akik Karácsony este a kéményeket figyelik. Hiába állna azonban minden kémény mellett egy őrszem, a Mikulást senki sem láthatja. És ez mit bizonyít? Semmit. A Mikulást nem láthatjuk, de ez nem jelenti, hogy nem is létezik. Látott már valaki tündetáncot? Bizony, az életben azok a legcsodálatosabb dolgok, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni, amelyek létezését nem igazolja a tudomány.

Szét lehet szedni a kisbaba csörgőjét, hogy megnézzük, mitől csörög, ám a látható és a láthatatlan világ között olyan fátyol van, melyet a legerősebb ember sem tud széttépni. Csak a hit, a képzelet, a szeretet, a romantika képes pár pillanatra felvillantani a fátyol mögötti természetfeletti szépséget és ragyogást. Valóság mindez? Ó, Virginia, semmi más nem valóságosabb és maradandóbb. Igen, a Mikulás létezik és örökké létezni fog. Ezer év múlva, nem is, Virginia, több tízezer év múlva is boldogságot fog csempészni az igazi gyermekek szívébe.

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl , New York nevezetességei | Eddig 23 komment érkezett »

Karácsony a Herald Square-en

Tinkmara bejegyzése | 11-12-18 | 11 komment érkezett

A Macy's Nagyáruház New York egyik jelképe, igazi kultuszhely. 1902 óta, amikor is a Macy's áruháza a Herald Square-re, a 34. utca és a Broadway sarkára költözött, meghatározó szerepet tölt be a City kulturális életében. A Macy's státusszimbólum volt az ott dolgozók és a vevőkör számára egyaránt. A vásárlók a középosztály magasabb rétegéből, illetve az elit világ alacsonyabb köreiből származtak. A Macy's-ben eladó kisasszonynak, modellnek esetleg kifutófiúnak lenni, főleg az első generációs bevándorlók között igazi sikersztorinak számított. (Lásd Claire Kenneth történetei) Az idők változnak, s velük változott a Macy's is. A célzott vásárlókör ma már nem a gazdag polgárság. A Macy's-ben mindenki talál a pénztárcájának megfelelő árucikket. Viszont egy dolog a régi. A Nagyáruház a mai napig a New York-i kulturális élet egyik központja, főleg az Ünnepi Időszak környékén.

A Macy's Hálaadás napi parádéja (beszámolót itt olvashattok róla) vezeti be a New Yorki Holiday Season-t. A Macy's Mikulása nemcsak a Hálaadás napi parádé kedvence, de a világhírű Miracle on 34th Street (Csoda a 34. Utcában) című film kulcsfigurája is.

Ami pedig a Macy's ünnepi kirakatait illeti, csakis úgy jellemezhetjük őket, mint magas szintű művészi alkotásokat. Nem véletlen, hisz a kirakatokat híres látványtervezők álmodják meg minden évben. A Macy's-t Karácsony környékén százezrek látogatják meg, gyakran csupán a kirakatok miatt. Helybéliek és turisták egyaránt elzarándokolnak a Herald Square-re, hogy pár perc erejéig mesevilágba, egy karácsonyi álomba csöppenjenek.

A Macy's ünnepi kirakat együttese ebben az évben a Make-A-Wish (Kívánj valamit) címet viseli és a legmodernebb színházi technikákat vonultatja fel, ősi ötletekkel kombinálva. A kirakatokon ugyanaz a gárda dolgozott, aki az Operaház fantomját, a Pókembert és a Nyomorultakat vitte színre Manhattanben. A régi és az új kombinációja, a zsinóron mozgatott marionett figurák és a szupermodern 3D technológia hihetetlenül jól megfér egymás mellett és roppant jól mutat.

A terveken és a kivitelezésen ebben az évben is a többszörösen kitüntetett látványtervező, Paul Olszewski dolgozott. A téma pedig a Macy's adomány kampányára építve, a Make-A-Wish, Kívánj Valamit. "A kirakatok arról mesélnek, mi történik a karácsonyi kívánságokkal és álmokkal." - mondja az alkotó.

A kirakatok deres-fehér, ezüstben játszanak, mindenütt kavarog a hó. A marionett figurák maguk is kavarognak, szállnak és forognak. Flitter és álomszerű csillogás, ezüst fogaskerekek, vintage-érzés, mely mindeközben modern és szinte utópisztikus. "Mágikus utazás.- meséli a kirakatok megálmodója. - A történet főhőse rakétán indul az Északi Sarkra, ahol a Kívánságok Fáját kell feldíszítenie." Az utolsó kirakat interaktív játékra invitál. Az érintőképernyős kirakat lehetőséget ad az arra járóknak, hogy digitális karácsonyfa díszeket tervezzenek. Ezek megjelennek a kirakatban található vetítővásznon is, de kérhetjük, hogy alkotásunkat e-mail-ben is megkapjuk, telefonra töltethessük, vagy akár közvetlen a Facebook-ra küldhessük.

A 34. utcai kirakatban lecserélték a szokásos Csoda a 34. utcában kiállítást és helyette visszatért a "Yes, Virginia, there is a Santa Claus" (Igen, Virginia, Santa létezik) téma, melyről a következő bejegyzések egyikében mesélek.

A Macy's karácsonyi kirakatai minden évben nagy sikert aratnak, ebben az évben pedig különösen jól sikerültek. A Broadway előadásokra jellemző zenei és képi világ tökéletesen illeszkedik a Manhattani karácsonyi csodavilágba.

Kategóriák: Vásárlási szokások Amerikában , Kultúra a Tengerentúl , New York nevezetességei | Eddig 11 komment érkezett »

Tipper és Skipper

Tinkmara bejegyzése | 11-12-07 | 16 komment érkezett

Mióta csak eszemet tudom, bolondultam az állatokért. Háziállat, vadállat, nekem mindegy volt. Hosszú évekig olyan körülmények között éltünk, ahol szóba sem jöhetett a kisállattartás, aztán eljött annak is az ideje. Azóta cicák, kutyák, teknős és papagáj. El sem tudom képzelni az életem állati társaság nélkül, arról pedig tökéletesen meg vagyok győződve, hogy az állattartókkal vagy csak általában az állatszerető emberekkel sokkal könnyebb a kommunikáció. Sokkal érzékenyebbek, általában türelmesebbek, megértőbbek, s még tán azt is állíthatom, más szemmel nézik a világot. Egyfajta nyugalom és vidámság árad belőlük. Persze ezt magamon nem tapasztalom, de másokon igen gyakran.

Mióta, - lassan már egy éve- , hogy egy állatmenhelyen vagyok önkéntes, ha ez lehetséges, még erősebben érzem a kötődést az állatokhoz és az őket szerető emberekhez. Sokszor, sokan kérdik, hogy amikor elhagyott megkínzott állatokkal foglalkozom, nem utálom-e meg az embereket. A válaszom mindig az, hogy nem, s éppen azért nem, mert miközben rengeteg arc nélküli, kegyetlen, lelketlen emberrel(?) "találkozok", sok-sok fantasztikus, mély érzésű, különleges emberrel is összehoz a sors és ez megéri.

A következő történetet úgy érzem, meg kell osztanom veletek. Felkavaró, megható és elgondolkodtató. Mire a végére értek, bizonyára Ti is hozzám hasonlóan, úgy gondoljátok, az állatokba sokszor több értelem, ösztönös segíteni akarás, jóság szorult, mint sok embertársunkba. Még annak ellenére is, hogy Amerikában az állatvédelmi törvények szigorúbbak, mint hazánkban, ehhez hasonló történetek nap mint nap megesnek, viszont legtöbbször nem végződnek happy enddel. A mi feladatunk az, hogy megosszuk őket, gyermekeinket pedig felelősségre neveljük, ha a már a felnőttek egy részét nem lehet.

Tipper és Skipper 3 hónapos cicák és mától adoptálhatóak az Iowa-i Raccoon Valley Állatmenhelyről. Természetesen rengeteg 3 hónapos kölyök van még a menhelyen, de mint Tipper és Skipper, egy sem. A két kis kölyköt, két vagy három testvérükkel együtt, két és fél hónappal ezelőtt valaki egy üres macska száraz eledeles zacskóba zárta és kidobta az autójából. Hogy miért a két vagy három testvérrel együtt? Mert egy autó keresztülhajtott az út szélére esett csomagon, úgy összeroncsolva a kicsiket, hogy meg sem lehetett mondani, hány cica volt eredetileg az alomban.

Tipper és Skipper túlélte a balesetet, ám esélyük nekik sem lett volna a forgalmas úton ha épp arra nem jár Reagan, a labrador, aki épp reggeli köreit rótta. Reagan ahelyett, hogy ösztöneire hallgatva szétmarcangolta volna a vérszagtól bűzlő zacskót, szájában hazacipelte. Letette a küszöbre és vinnyogott. Reagan gazdája, Kerry hozzá van szokva a kutya "váratlan és enyhén gusztustalan" ajándékaihoz, így azonnal felkapta a pakkot és már vitte is kifelé. Reagan azonban még hangosabb vonyításba és ugatásba kezdett, s addig nem tágított, míg gazdája ki nem nyitotta a gusztustalan csomagot. Amit ott talált, arra nem volt felkészülve. Két apró, vérrel és belsőségekkel borított, visító kiscicát látott. Egész este tisztogatta, etette itatta és melegen tartotta őket. Másnap pedig azonnal a menhelyre vitte őket, ahol orvosi ellátásban részesültek.

Az eltelt három hónap alatt gyógyítgatták őket, de főleg a lelküket. Két, tragédián átesett, sokkos állapotú cica, akikről sokáig azt hitték, nem érik meg a felnőtt kort. A menhely munkatársainak gondoskodó szeretete azonban begyógyította a sebeket. Tipper és Skipper már pont olyan, mint két egészséges, 3 hónapos cica. Értük azonban 50 család jelentkezett az ország több pontjáról. Valamennyi jelentkezőt kikérdezik, lesz "családlátogatás", hisz ez a két cica még az átlagosnál is drámaibb körülmények között érkezett a menhelyre.

"Tipper és Skipper története megrendítette az egész országot, ám ez nem tart soká. Az az igazi állatbarát, aki hasonló történetek nélkül is tudja, mi a kötelessége. Skipper-ek és Tipper-ek a világ minden egyes menhelyén, százával várnak a szerető gondoskodásra, az otthonra, a jó szándékú emberekre."- mondja az Iowa-i menhely vezetője.-"Nem tudjuk, vajon eredeti gazdájukat az emberi gonoszság vagy csak a kilátástalan helyzet indította arra, hogy így tegyen túl az almon, de egy biztos, menhelyünk szlogenje igaz. VAN JOBB MEGOLDÁS."

Mi se feledjük, Magyarországon is létezik egy 1998-as törvény az állatok védelméről és kíméletéről. A 11. § kimondja: "Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek, valamint az azok ellen való védekezés. A törvény célja az állatok védelme, értelmetlen megölésük megakadályozása. Ezért csak a valóban gyógyíthatatlan állatok elaltatása jogszerű. Az állatok megmentése, befogadása nem játék, aki mégis megteszi, az törvény alapján számon kérhetővé válik, amennyiben megfelelő indok nélkül kioltja, kioltatja az egészséges állat életét, vagy kiteszi az utcára!"

Vajon hányan ismerik ezt a törvényt? És vajon ez nem vonatkozik az állat menhelyekre? Vajon volt már valaki, akit ezért számon kértek? Tudom, eltértem a megkezdett témától, de kíváncsi vagyok, Nektek mi a véleményetek és vajon hány olyan komment érkezik majd, amelyik azzal érvel, hogy rengeteg a szenvedő, beteg ember és gyermek, velük kéne inkább foglalkoznom és nem az elhagyott állatokkal. Amennyiben ezt szeretnéd írni, kérlek, ne tedd, mert ha mégis, csak azt bizonyítod vele, hogy nem értetted meg a bejegyzés lényegét.

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl , Társadalom a Tengerentúl | Eddig 16 komment érkezett »

A legnagyobbak 2011

Tinkmara bejegyzése | 11-12-06 | 19 komment érkezett

Még nincs vége a 2011-es évnek, de már mindenhol a 2011-es év eseményeit összefoglaló beszámolókba botlani. A CNN is közzétette az év legfontosabb történéseit felsoroló interaktív felmérését. Ezt lazán lekoppintva én is hívlak Titeket, írjátok meg, számotokra mi volt az az 5 (lehet több is persze) világ vagy helyi esemény, mely ebben az évben hatással volt az életetekre, esetleg meg is változtatta azt, vagy olyan mély benyomást tett rátok, hogy nem felejtitek el, ez bizony 2011-ben történt. Lehet ez politikai, gazdasági, természeti esemény, lehet világraszóló, de országhatárokon belüli történés is.

Hoztam nektek egy csokrot. Ezek az események gyakoroltak mély hatást rám ez év során. Ezekre mindig emlékezni fogok Válogathattok innen is, de az is jó lenne, ha Ti is hoznátok újakat. Ne hagyjuk az év utolsó napjára a számadást, olyankor úgysem ezzel foglalkozunk. Számot adni, értékelni mindig lehet, legyenek azok közérdekűek, vagy csupán számunkra, a mi életünkben fontosak.

Januárban indult az Arab Tavasz, az arab rezsimek porba hullása. Tunézia, Egyiptom, Líbia, Szíria.

Március 11-én hatalmas földrengés rázta meg Japán partjait hatalmas pusztítást és nukleáris krízist okozva.

Április 29-én Vilmos herceg feleségül vette Kate Middleton-t.

Május 2-án amerikai különleges csapatok megölték Osama Bin Laden-t.

Július 5-én Casey Anthony-t felmentették a gyermekgyilkosság vádja alól.

Július 8-án elindult az utolsó NASA űrhajó Space Shuttle űrprogramban részt vett űrsikló.

Július 22-én Norvégiában egy terrorista 77 fiatal életet oltotta ki politikai meggyőződésből.

Augusztus 23-án erős és ritka földrengés rázta meg Amerika keleti partjait, négy nappal később, augusztus 27-én pedig az Irene hurrikán okozott hatalmas károkat.

Október 5-én elhunyt az Apple alapítója, Steve Jobs.

Az év során egyre mélyülő európai gazdasági krízis. Portugália, Görögország, Olaszország a hírek középpontjában.

A mi életünkre természetesen a legnagyobb hatással az Irene hurrikán volt, hisz még a mai napig sem állt teljesen helyre a rend. S Ti? Nektek volt hasonlóan megrázó esemény az életetekben ebben az évben? Mely eseményekre fogtok 10 év múlva is ugyanilyen elevenen emlékezni?

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl , Társadalom a Tengerentúl | Eddig 19 komment érkezett »

A Rockefeller Center fényei 2011

Tinkmara bejegyzése | 11-12-03 | 15 komment érkezett

Ennek a bejegyzésnek akár akár azt a címet is adhatnám, hogy 'turista útmutató a Rockefeller Center karácsonyfájának gyertyagyújtási ceremóniájához'. Azonban visszagondolva a csütörtök délutánra, másik cím is eszembe ötlik: 'Hogyan nem láttam a Rockefeller Center fenyőünnepségét'.

Mióta itt élek, minden egyes évben írtam arról, hogy milyen magával ragadó, egyedi és utánozhatatlan a karácsonyi hangulat New Yorkban. "A Karácsony Manhattan-ben a városi ünneplés esszenciáját nyújtja", írtam pontosan egy évvel ezelőtt (bejegyzés ITT), s ez valóban így van.

A Rockefeller Center karácsonyfájának ünnepi ceremóniáját legalább egyszer az életben látni kell. Az első három évben a TV segítségével követtem az ünnepi programot, ebben az évben azonban úgy gondoltam, itt az ideje élőben is részt venni az eseményen.

A fenyőfa ebben az évben a pennsylvaniai Mifflinville-ből érkezett, melyet a 79 éves Nancy Keller ajánlott fel az alkalomra. Az idős hölgy lánya, unokái és dédunokái társaságában kísérte el a fát New Yorkba. "Már évek óta terveztük, hogy odaadjuk a fát erre a nemes célra, s ez évben úgy éreztük, valóban eljött az ideje." Ebben a tökéletesen egyetértettek a Rockefeller Center főkertészével, aki szerint a 74 láb (22,5 m) magas fa valóban gyönyörű példány. De miért is különleges ez az év Nancy Keller-ék számára?

A fát november 11-én, a Veteránok Napján szállították New York City-be. Nancy megboldogult férje, Doyle szintén veterán katona volt, aki az Amerikai Légierő szolgálatában állt 20 éven keresztül. Doyle 79 éves korában hunyt el, s a fát még Pennsylvaniában felmérő kertészek úgy számolták, a fa is 79 éves. Így valóban érthető, miért erre az évre esett a Keller család döntése. "Számunkra nagy-nagy megtiszteltetés, hogy a mi fánkat csodálja az ország. Sok millió embernek okoz örömöt, emeli ünnepi hangulatukat. Minden évben feljövünk New Yorkba, hogy megnézzük a karácsonyfát, mi is megcsodáljuk a csodálatos fényeket. Ebben az évben a mi fánk áll a Rockefeller Center előtt, s ez felemelő érzés. Úgy gondolom, jó döntést hoztunk, mellyel Doyle is egyetértene."

Az időjárás kedvező volt, nem volt se túl hideg, nem esett a hó, sem az eső, így munka után azonnal vonatra pattantam és beutaztam a City-be. Itt követtem el az első hibát. Háromnegyed 6 környékén értem a Penn Station-re. Onnan jó 20 perces gyaloglás a Rockefeller Center környéke. Az ünnepi műsor első akkordjai 7 órakor kezdődnek, a TV közvetítés este 8-kor, míg a fények 8.55-kor gyúlnak fel a hatalmas fenyőfán. Úgy gondoltam, két órával az esemény előtt érkezni elegendő lesz ahhoz, hogy ha ugyan nem is az első sorokból, de elfogadható helyről láthatom majd a felemelő pillanatokat. Nagy tévedés. Nemhogy 2 órával, de ez esetben 12 órával a műsor előtt is késő lett volna. Nemhogy elfogadható helyről nem láttam a gyertyagyújtást, de egyáltalán semmit nem láttam belőle, hisz még csak a közelébe sem jutottam a Center-nek.

Amennyiben úgy tervezitek, kedves barátaim, hogy részt szeretnétek venni ezen az eseményen, tanuljatok a hibámból és mielőtt útnak indultok, végezzetek alapos kutatómunkát. Járjatok utána, hogy kik az ünnepi műsor fellépői, illetve kik a prominens meghívott vendégek az adott évben. Amennyiben magam is így tettem volna, nem is indultam volna útnak, vagy esetleg szabadságot vettem volna ki erre a napra. A szereplők között volt ugyanis Justin Bieber, a tinédzserek jelenlegi legnagyobb sztárja. Csupán az ő fellépése több ezer fiatal rajongóval emelte a nézők számát. Ők már hajnal óta a Rockefeller Center előtt táboroztak. A meghívottak között pedig nem kisebb személyiség vett részt az eseményen, mint maga az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Aki ismeri Manhattan utcahálózatát, a Rockefeller Center környékét, az tudja, mit jelent több száz ezer embert vendégül látni egy viszonylag kis téren. Ez azonban egyike volt csupán a problémáknak. A helyzetet súlyosbította, hogy ezen a délutánon Obama elnök is a városban tartózkodott és úgy döntött, a First Lady-vel egyetemben részt vesznek a ceremónián. A New Yorki rendőrség ennek megfelelően lezárta a Rockefeller Center-hez vezető utakat, kordont volt köréjük, így a tömeg egyáltalán nem tudott közelebb jutni a fához. A kordonok mögött tömött sorok alakultak ki és se előre, se hátra. 250 ezer ember jött el az eseményre, s ebből csupán pár ezren látták a gyertyagyújtást. Jóval kevesebben, mint általában, mivel a lezárások miatt a kivetítő képernyőkhöz sem juthattak közelebb. Bizony, ha utánajártam volna az esemény kiírásának, útnak sem indulok, s gondolom, ugyanezt gondolták rajtam kívül több ezren.

Természetesen a turistákat sajnáltam a legjobban, hiszem a legtöbben csupán ezért érkeztek New Yorkba. Összefoglalva a tapasztaltakat, annyit javasolnék nektek, ha úgy gondoljátok, közelről szeretnétek látni a Rockefeller Center ünnepi műsorát, szánjatok rá egy teljes napot. Már kora délelőtt mérjétek fel a környéket, s ha kell, 'táborozzatok le' a közelben. Járjatok utána a fellépőknek, a meghívottaknak. Ezek megtalálhatóak az Interneten, a Rockefeller Center honlapján. Mindig készüljetek meleg ruházattal, mert a december általában nagyon csípős, hideg New Yorkban. Egy azonban biztos, mindenképp megéri. Az ünnepi műsort felvételről látva mondhatom, felemelő, életre szóló élmény, mely megéri a fáradságot.

Amennyiben úgy jártok, mint én, akkor se keseredjetek el, mert New York ezernyi más ünnepi meglepetést tartogat. Mindenütt ünnepi fények, zene, lélegzetelállító kirakatok és íncsiklandozó illatok. És persze a New Yorki tömeg. A munkából hazaindulók, a karácsonyi vásárlók és turisták ezrei és persze a tülkölő taxik. Semmiképp se hagyjátok ki a híres-neves nagyáruházak kirakatait se és ha időtök engedi, sétáljatok végig a Park Avenue-n, ahol a sugárút mentén végig karácsonyfák sorakoznak ünnepi fényben. (Róluk is írok hamarosan.)

Ismét Thomas Kinkade festőművész szavaival zárom, hisz ő nálam sokkal frappánsabban fogalmazta meg, milyen is az ünnepi időszak New York City-ben: "Akármerre nézünk, fényeket látunk. Mindenhol mozgás, színek, események. Nem hiszem, hogy lehetne ünnepibb a karácsonyi előkészület, mint itt, New York City-ben. S amikor a Rockefeller Center impozáns fenyőfáján felgyúlnak a karácsonyi fények, szinte úgy érzed, az egész világ reménytelibbé válik."

Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl | Eddig 15 komment érkezett »

A Macy's Hálaadás napi parádéja

Tinkmara bejegyzése | 11-11-27 | 15 komment érkezett

A manhattani Macy's nagyáruház Hálaadás napi parádéja vezeti be Amerikában az úgynevezett Holiday Season-t, az Ünnepi időszakot. Hálaadás, Black Friday (Fekete Péntek), Yule, Hanukkah, Kwanzaa, Karácsony és Újév, valamennyi nevezetes nap ennek az ünnepkörnek a része.

A Macy's Hálaadás napi parádéja patinás, 85. születésnapját ünnepelte ebben az évben. A tradíció egészen a 20-as évek elejéig nyúlik vissza, pontosan 1924-ig, amikor az első, akkor még nem hivatalos mulatság zajlott. A New York-i Macy's áruház dolgozói ekkor még szinte valamennyien első generációs bevándorlók voltak, akik Hálaadáskor nagystílűen akarták megünnepelni szerencséjüket, új életük kezdetét az Új Világban. Első alkalommal a felvonulás a Harlemből, a 134. utcai Macy's elől indult és haladt a 34. utcában található Macy's Nagyáruház elé. A dolgozók és a fogadott mulattatók jelmezes kavalkádját a Central Park állatkertjéből kölcsönzött állatok, kisebb-nagyobb léggömbök és fúvószenekarok tették vidámabbá. Az első parádé végét, s azóta is minden egyes alkalommal, Santa Claus bevonulása jelezi. Az elsöprő sikert látva, a Macy's úgy döntött, minden egyes évben megrendezik az ünnepséget. 1927-ben hivatalosan is tradíció született, melyet azóta Emmy díjjal is kitüntettek, elismerve a parádé valóban magas színvonalú, szórakoztató produkció.

Ugyanebben az évben az élő állatokat hatalmas lufi figurákkal helyettesítették, melyeket eleinte levegővel, majd héliummal töltöttek meg. Az első években, a felvonulás végeztével a hatalmas lufikat szélnek eresztették, így azok pár napig még New York felett lebegtek. A Macy's belevarrta a címet és ajándékutalvánnyal jutalmazta azokat, akik visszajuttatták az égből pottyant léggömböket.

A II. Világháború, mind sok minden más közösségi eseménynek, a Hálaadás napi parádénak is átmeneti szünetet hozott, nem csupán közbiztonsági okokból, de a héliumra, a ballongumira a hadigépezetben nagyobb szükség volt.

1945 Hálaadás napján a tradíció újra életre kelt. Hatalmas parádéval ünnepelték meg nem csupán a háború végét, de a vidámság, a felhőtlen ünneplés visszatértét is. 1945 óta a parádé útvonala nem változott, csupán a biztonsági intézkedések változtak, melyekkel a léggömbök és lebegő figurák okozta baleseteket akarták kizárni. Az egyik legismertebb, de szerencsére ártatlan baleset 1957-ben történt, amikor is egy váratlan felhőszakadás megtöltötte Popeye sapkáját, mely a hirtelen súly alatt megingott és több száz liter víz a nézősereg nyakába zúdult.

Természetesen a parádé legnagyobb attrakciói kicsik és nagyok körében egyaránt ezek a jól ismert rajz és reklám figurák után készült lebegő lufióriások. A legismertebbek közül az első csatlakozó 1934-ben Mickey Mouse volt, mellyel kezdetét vette a Macy's és a Walt Disney stúdió együttműködése. A legismertebbek: Popeye, Superman, Donald Kacsa, Maci Laci, Garfield, Breki, Pókember, Babar, Tapsi Hapsi, Rózsaszín Párduc. Az évek során az álladó őstagok mellé vagy helyett éppen divatos, új figurák is kerülnek. A számítógépes játékok elterjedésével megjelent Sonic és Mario, a rajzfilmfigurákhoz pedig napjaink hírességei csatlakoztak: Spongya Bob, Shrek, Kung Fu Panda, Charlie Brown, Stewie a Family Guy-ból és persze az ázsiából érkezett kedvencek sem maradhattak ki. Pokémon, Pikachu és Hello Kitty is a parádé vidám színfoltjaivá váltak.

A Hálaadás napi parádé két portmanteau-val, vagyis két szóösszerántással is megajándékozta az amerikai angol nyelvet. A falloon a float és a balloon szavak kereszteződéséből létrehozott szó, melyet a föld felett sikló léggömbökre alkalmaznak, míg a balloonicle a balloon és a vehickle szavak összevonásával jött létre. A ballonicle kifejezés azokra a léggömbökre vonatkozik, melyek motorral ellátott járművekre épülnek. Ezekhez nincs szükség léggömbtartókra, a vezető a léggömb alatt található járműben ül és vezeti azt. Az első falloon-t 1969-ben láthatta a közönség, s a mai napig ez a hatalmas Hálaadás napi pulyka indítja a felvonulást. A falloon-ok a Lincoln Alagúton keresztül érkeznek Manhattanba, még a parádé előtti este.

A léggömbök mellett táncos, zenés produkciók is részt vesznek a parádén. Középiskolák cheerleader csapatai, fúvószenekarok, táncos produkciók tarkítják a lufik felvonulását. Rajtuk kívül minden évben neves fellépői is vannak az ünnepségnek. Énekesek, színészek és egyéb hírességek teszik a parádét még vonzóbbá. Ők a Macy's Nagyáruház előtt szerepelnek. Az énekesek legtöbbször playback-ről, hisz ezt máshogy nem is lehetne megoldani. Később valamennyien egy-egy fallon-on foglalják el a helyüket és onnan köszöntik a parádé útvonala mellett álló népes közönséget.

Ez évben, mint minden alkalommal, már kora reggel újrakelt Amerika lakossága, hogy részt vegyen a parádén. Korán kell kelni, hisz nagy a forgalom, a jó helyekért bizony meg kell küzdeni. Nemcsak New Yorkból, de az ország másik feléből is sokan érkeznek a neves eseményre. Sokak számára ez egyetlen alkalom az életben, melyet nem szeretnének kihagyni. A felvonulás útvonalát természetesen a rendőrség kora reggel lezárja. Az utak két oldalán kordon mögött gyülekezik a lelkes nézősereg. Ebben az évben több mint egy millió nézője volt a felvonulásnak. Az NBC televízió közvetítésébe pedig több mint 50 millióan kapcsolódtak be. A fellépők között volt Daniel Radcliffe, Mary J Blige, Avril Lavigne, Neil Diamond, a Szezám utca és a Muppet Show teljes csapata és Miss Amerika. A neves előadók mellett 11 zenekar és 1600 cheerleader is emelte az esemény hangulatát.

Az első képen Neil Diamnond, a másodikon Miss Amerika, vagyis Teresa Scanlan, a harmadikon Mary J Blige látható.

A léggömb sztárok közé 18 év szünet után visszatért Sonic, a sündisznó és Tim Burton, filmrendező is hatalmas meglepetéssel szolgált. Megszületett B. Boy, vagyis Balloon Boy, a kissé morbid külsejű, ám érző lelkű karakter. B. Boy története nem kifejezetten vidám, ám mit is várhatnánk a komor, baljós hangulatú filmjeiről nevezetes alkotótól. "B. Londonban, a Great Ormond Street Kórház Gyermekosztályán született, beteg kisgyermekek partiján kidurrant lufik darabjaiból. Arca varrásokkal teli, fogai girbegurbák. Visszataszító külseje miatt nem engedik a beteg gyerekek közelébe. Egész nap magányosan bóklászik a kórház falai között, s gyakran nézi a Piros Lufi című filmet, s arról álmodik, egyszer ő is a levegőbe emelkedhet. Most megtörtént a csoda. "Amikor a Hálaadás napi parádé rendezői felkértek egy ballon tervezésére, tudtam, eljött B. Boy ideje. Valószínű az egyik manhattani bérház egyik emeletéről nézem majd alkotásom bemutatkozását. Nagy megtiszteltetés ez nekem." - nyilatkozta a rendező a New York Times-nak.

Ebben az évben csatlakoztunk sógoromékhoz, aki a NYPD tagja. Általa VIP helyünk volt a Times Square-en, így készíthettem ezeket a közeli felvételeket. Aki úgy dönt, részt vesz a parádén, mindig készüljön elemózsiával, innivalóval és rengeteg meleg ruhával. Manhattanben csípős, hideg a november. Aki teheti, ülőalkalmatosságot is hozzon magával, különösen, ha gyerekek is vannak a társaságában. A felvonulás 9 órakor indul a Central Park West-ről és általában 3 órás, így az, hogy mennyit kell ácsorognunk, attól függ, hol találunk megfelelő helyet magunknak.

Akit inkább a kulisszák mögött zajló események érdeklik jobban, az vegyen részt a léggömbök felfújásának ceremóniáján, mely egy nappal a parádé előtt zajlik a 77. és 81. utca között, a Central Park West és Columbus Avenue által határolt területen. A helyszínre délután 5 óra után érdemes érkezni, ilyenkor már kezdenek a léggömbök alakot ölteni.

A Macy's Hálaadás napi parádéja, valódi parádé. Vidámság és felhőtlen szórakozás. Rengeteg vidám ember, kicsik és nagyon, fiatalok és idősebbek. Mindenhonnan 'boldog Hálaadást', 'kellemes ünnepeket' kiáltások hallatszanak, mosoly és felhőtlen arcok. Az anyukákat csupán az a tudat szomorítja, hogy még előttük áll a Hálaadás napi vacsora főzése, de ahol az apukákat is be lehet szervezni, ez sem okozhat gondot. A hangulat emelkedett és valóban tökéletes bevezetése az ünnepi időszaknak, mert ne feledjük, amint elhalnak a parádé utolsó hangjai, megkondulnak a karácsonyi harangok.

Még több videót, illetve ezeket nagyobb méretben a You Tube csatornámon közvetlen vagy a felvételek címére kattintva, a linken keresztül a You Tube-ra eljutva lehet megtekinteni. A videofelvételeken a következő események láthatóak:

Sonic visszatér. Önmozgó barikád.