Tinkmara
« Még az időjárás is Julie and Julia »
Pakkot várok
Tinkmara bejegyzése | 09-07-07 | 36 komment érkezett
Mint Nyilas Misi. Magyarországról várok pakkot. Ebben nem lesz cipőkrém, mert az van itt is. De lesz benne vaníliás cukor, 10 zacskó, 5 zacskó vaniliás Oetker pudingpor, Podravka Vegeta, kalocsai édes-nemes paprika, Piros Arany csípős/csemege, meg Gulyáskrém. Micsoda szavak, még a nyál is összefut a számban. Mi? Hogy ezek nincsenek itt New Yorkban, Ámerikában? Nincsenek.
Vaníliás cukor van, ha teszek vaníliarudat a porcukorba. Van pudingpor is, de sehol nincs az íze a magyarhoz képest. Paprika is van, de olyan halott halvány, ízetlen szegénykém. Se íze, se bűze. Piros Arany, Vegeta. Nincs.
Mint ahogy sok minden más sincs. Hol is kezdjem?
Nincs zsír. Nincs. Ezeknek a disznóknak nincs zsírja, vagy mi? Hová teszik a zsírt? Persze, a zsírt azt elrejtik, mert a szó rosszul hangzik. Minden más szemetet megesznek. Az első alkalommal azt hittem, csak én látok rosszul. Nem találom. Vettem egy szép darab karajt. Már láttam is, ahogy egyben sül, intim viszonyban egy szép szál kolbásszal. A tetejét dúdolgatva locsolom. ZSÍRRAL. Mert azt olajjal nem lehet. Az nem olyan. Miután harmadszor jártam körbe az üzletet, elépördültem a legénykének.
"Merre találom a zsírt?"
"Mit?"
"Zsírt."
"Nem tudom. Zsírt?"
"Azt. Zsírt."
"Megkérdezem."
Néhány perc bamba ácsorgás részemről.
"Nem tartunk zsírt."
Második próbálkozás a hentes, Karl Ehmer. Európai import áruk, igazi jó hús, még Gyulai kolbász is van, igaz Made in the US. Ők legalább tudták, mi a zsír, de nincs 3 éve.
Remek.
Nincs főzőtejszín. Megpróbáltam az itteni főzőtejszínnek álcázott termékkel a tejszínes pulykacsíkokat. Na, ne tudd meg. A pulykadarabkák egy túróállagú bevonatot kaptak, miközben egy savós löttyben úszkáltak. Az uram nem egy válogatós. Ezt is megette. Sírósra görbülő szám láttán biztosított, hogy az íze jó volt. Az állaga nem az én hibám. De talán ne kísérletezzünk ezzel többet.
Nincs masarpone. Import különlgességnek számít. Úgyhogy nincs házi Tiramisú. A Landlordéknál vendégeskedő spanyol házaspár rögtön tudta mi kell nekem. Biztosítottak arról, hogy ők is küzködnek ezen termékek hiányával. Megígérték, ha legközelebb jönnek, megdobnak egy-egy kilóval. Thanks.
Nem kapok grízt. Azt mondják, valaha a feketék eledele volt, manapság ők elvből nem keresik. Úgyhogy nincs papi, nincs grízgombóc a husilevesbe.
Ritkán kapok zellergumót, csak a szár van. Levesbe is. Amikor végre van, rábukok , veszek vagy négy hatalmas fejet. Viszont akkor meg a pénztárosokat kergetem a sírba, legyen az fiatalka, avagy élemedett. Forgatja a zacsit a melákokkal.
"Mi is ez?"
"Zeller."
"Ez nem zeller!"
"Dehogynem. Zellergumó."
Hosszú percekig lapoz a nagy spirálfüzetben.
"Mit mondott, mi ez?"
"Zellergumó."
"Zellergyökér?"
"Úgy is mondhassuk."
Megveszem, szaladok vele hazáig.
Nincs "rendes" vaj. Azt európai vajnak híjják itten. Ez nem csinálja, amit kéne. Nem olvad, csak akkor , amikor nem kell. 
Nincs zöldpaprika, az amit én paprikának hívok. Van zöld zöldpaprika (chile peppers/bell peppers), vagy a kaliforniai.
És a kedvencem. Nincs piskótalap készen. Vagy megcsinálod szépen magad, vagy van a kész torta. Csicsásan, kékre, zöldre festve, zacskóba zárva, vagy dobozízűen. Középút nincs. Kérdem az anyóst, ő hogyan csinálja a tortát. "Megveszem"- mondja. Én megmakacsolom magam. Hogyan készíti a piskótalapot? "Sehogy. Anyám csinált utoljára ilyet ebben a házban. Mielőtt a gyerekeim születtek. Várjunk csak, 38 éve. De hallottam, hogy valaki sütött ilyet." Valaki sütött ilyet. Hallotta, hogy valaki sütött ilyet. Ez egy legenda. Egy mítosz.
Viszont van sok minden más. Nagyon fontos dolgok. A lényeg, hogy minél több időt, energiát takarékoskodjunk meg. Minél könnyebb legyen a nőknek, háziasszonyoknak. Ez eddig szép és jó, de valóban jó-e az, ha a lányok, asszonyok nem tudják mi a zellergumó és nem tudnak felverni egy tojást habbá? Akkor lássuk csak.
Például itt van a pucolt kemény tojás. Akár vehetsz egy kilót is. Semmi 10 perc a forró vizben, héj kapirgálás. Valamelyik nap mondja az uram, úgy enne főtt tojást. Oszt mit tesz Isten nem volt itthon tojás. Másnap megy
ünk a boltba. Mondom neki, hozd a tojást. Hozta is. Ezt.
Meg az ugyanezen elven alapuló pucolt fokhagymát, hagymát.
"Viszed vissza!"-mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon. "Majd adok én neked pucolt, kész kemény tojást. Csinálok én reggel frissen és viheted az uzsistáskában."
"De akkor negyed órával előbb fel kell kelned."-aggodalmaskodott életem párja. Atyaisten!
Aztán itt vannak a reggelit tovább gyorsító elemek. A dobozos tojásrántották.
99% valódi tojás. (De mi az az egy nyomorult százalék?) Vagy olyan, amiben fehérje is van vagy, amiben nincs. Esetleg itt van ő, amiben paprika, gomba és hagymacafatok is úszkálnak.
Hát ennyi jutott eszembe mára a holnapi bevásárlólistát írogatva. Amennyiben a lista bővül megosztom veletek.
A(z) "Pakkot várok" bejegyzéshez eddig 36 komment érkezett (RSS)
Szólj hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl , Hétköznapok a Tengerentúl | Eddig 36 komment érkezett »
