Tinkmara
« Hajóvonták találkozása Szóval, az van... »
Long Island kincsei 13. - Old Bathpage, ahol megállt az idő
Tinkmara bejegyzése | 09-11-14 | 7 komment érkezett
Old Bethpage falunak hivatalosan egyetlen lakója sincs, utcái mégsem kihaltak. Ellenkezőleg. Valami mindig történik. A főutca nevetéstől, kocsik tülkölésétől, lovak patáinak dobogásától zajos. Lovaskocsik? Melyik évszázadban vagyunk? Természetesen a 21-ben. Vagy mégsem?
Old Bethpage azon falvak egyike, melyeket a muzeológia az angol nyelvterületen "élő múzeumnak" hív. Az első ilyen típusú múzeumok a 19. század végén épültek Skandináviában. Az élő múzeumok, másnéven élő történelmi/farm múzeumok, skanzenek arra hivatottak, hogy egy bizonyos történelmi és/vagy társadalmi kort konzerválva mutassanak be a nagyközönségnek.
Az első európai skanzenek után hamarosan megnyíltak az amerikai élő múzeumok is. A legelső Henry Ford Greenfield Village-e volt, Michigan-ben, melyet a "zsebamerika" szóval illetett. Ebből az elnevezésből is látszik, hogy az amerikai élő múzeumok koncepciója eltér az európaitól. Míg az óhazában a legtöbb esetben az épületek bemutatása áll a középpontban, addig Amerikában a teljesség bemutatására törekednek. Visszaadni az adott kor, hely hangulatát, nemcsak az épületek rekonstrukciójával, hanem a mesterségek, a háztartási munkafolyamatok, a ház körüli teendők, a hétköznapi élet apró eseményeinek bemutatásával, illetve az ünnepnapok megidézésével.
Hogyan is zajlik ez a gyakorlatban? Old Bethpage-ben alkalmam volt belecsöppenni ebbe a különleges világba, és részt venni ezen az időutazáson. Ez az a hely, ahol nem lepődsz meg, ha Hester Prynne-k jönnek veled szembe Coca Cola-t iszogatva, vagy fényképezőgéppel a kezükben.
Old Bethpage 1970-ben nyílt, ám a Long island-i műemlékházak mentése, "áttelepítése" már 1963-ban elkezdődött. Jelenleg 51 renovált és 7 rekonstruált ház áll a 209 négyszögöles területen egy tipikus 19. századi földművelésre berendezkedett falu képét alkotva. A házak mentése folyamatosan zajlik, ezen házak előtt tájékoztatótábla közli a ház származásának helyét, eredeti funkcióját és a nyitás idejét.
A házak közül egyetlenegy, a Powell farmház állt ezen a helyen, a többi Long Island különböző pontjairól érkezett, és az eredeti funkcióra törekedve került renoválásra. Így működik a faluban kovács, elvégezve a múzeumban adódó apróbb javításokat és természetesen bemutatva a kovács munkaeszközeit, munkafolyamatait a látogatóknak. A másik népszerű épület a működő taverna, a Noon Inn, mely a falu főterén áll. A főtér ad helyet a táncos, zenés programoknak és természetesen ezen a helyen halad át a falu mindenféle forgalma, a lovaskocsik, korabeli autómobilok és a helyi gárda is itt vonul végig soraiba toborozva a fiatalokat.
A rekonstruált/renovált házak hűen mutatják be a kor építkezési, berendezési szokásait, a lakók életét, szokásait. Törekedtek arra, hogy minden társadalmi réteg képviseltesse magát, nemcsak megjelenésével, de házaikkal is, így találunk parasztházakat, polgári épületeket és a gazdag réteg házai is kiállításra kerültek.
Minden házban "lakik" valaki, korhű ruhában, mesélve a belépőknek, válaszolva az érdeklődő kérdésekre, bemutatva a használati eszközöket, melyeket már csak itt láthatunk.
Nem meglepő, hogy a falu leggazdagabb háza, a falu leggazdagabb emberéé, a szatócsé volt, aki az "általános" bolt tulajdonosa. Hatalmas háza alsó szintjét a bolt uralta, felső szintjét a család szobái, melyek fényűzésről tanúskodnak.
A "General Store" a falu szíve-lelke, hiszen minden kapható itt, a vég szövettől a kapáig, a lábastól a vetőmagig. Az üzlet előtt mindig nagy a csoportosulás, meg kell beszélni a nap eseményeit, a helyi pletykákat.
A gyerekek kedvenc helye természetesen az állatfarm, ahol eredeti körülmények között láthatjuk az állattartás 19. századi formáját. A faluban lovakat, szarvasmarhákat, disznókat, juhokat és természetesen szárnyasokat is tartanak. Pár évvel ezelőtt egy biogazdaság kezdte meg a működését a falu határában, nagy sikerrel.
A múzeumban korhű öltözékben "színészek dolgoznak", elhitetve velünk, hogy Old Bethpage-ben megállt az idő. Amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy ünnepekkor tudjuk a falut meglátogatni, akkor külön élményben is lehet részünk. Július 4-én, Hálaadáskor korhű ünneplésbe pottyanunk, esetleg a polgárháború egy-egy ütközetét élhetjük át. Szeptemberben a betakarítás környékén, a falu ad helyszínt a Long Island Fair-nek, annak a nagyszabású kirakodóvásárnak, melyre a sziget valamennyi kézművese elhozza munkája legjavát.
Az élő múzeumok remek lehetőséget adnak a pedagógusoknak, szülőknek, hogy bemutassák a gyerekeknek a múlt századok emberének életét, hétköznapjait. Ugyan a tudósok kemény kritikával illették ezeket a múzeumokat, azzal vádolva őket, hogy hamis képet mutatnak, hiszen mellőzik az amerikai történelem sötétebb pillanatainak bemutatását, például a rabszolgaság intézményét, illetve egyéb igazságtalanságokat, a tudás azonban a szülők, tanítók birtokában van, akik kiegészíthetik a gyerekek falubéli tapasztatalatait korra, értelmi színvonalra való tekintettel.
Old Bethpage azonban nemcsak a gyerekek kedvenc időtöltése, mi felnőttek is remek órákat tölthetünk itt, azon elmélkedve, vajon hogy éreznénk magunkat ebben a korban, ezen körülmények között. Tanulságos elmélkedés.
Ide kattintva még több érdekes, angyméretű képet találsz.
A(z) "Long Island kincsei 13. - Old Bathpage, ahol megállt az idő" bejegyzéshez eddig 7 komment érkezett (RSS)
Szólj hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kategóriák: Kultúra a Tengerentúl , Társadalom a Tengerentúl , Amerika történelme , Long Island kincsei | Eddig 7 komment érkezett »
