Legutóbbi kommentek

Linkjeim

Partnerek
















logo





Monika Henter Project

KultúrPart

Pulpitus

Blogkatalogus.net

Bocskai Rádió

Flag polgári magazin

Irány Németország

Színészkönyvtár

Szerzői jogok

A Tengerentúlról jelentem blog a Creative Commons 3.0 Attribution No Derivatives (CC-BY-ND) Nevezd meg-ne add el-ne változtasd! licence feltételeinek megfelelően használható fel.

Creative Commons

A Tengerentúlról jelentem
© 2009-2012
Tinkmara

Freeblog statgép


Instant traccs




« Milk Carton Children - "Tejesdoboz gyerekek"   Fekete-fehér történet »

Amerikai vásárlási szokások 2. - Scan It

Tinkmara bejegyzése | 10-06-14 | 60 komment érkezett

Praktikusabb, gyorsabb, önállóbb már nem is lehetne, s ha ez így megy, lassan nem lesz szükség a bolti pénztárosokra. Az idősek nagy többsége nem szereti az újdonságokat, nehezen használják őket, - emlékszem, idős szüleim mit szenvedtek a bankkártyával -  miattuk még lesz majd néhány kassza. Majd eltelik néhány évtized és azok a középkorúak lesznek az idősebb korosztály, akik számára ezen kütyük használata már a legtermészetesebb.

Persze azért annyira nem kell izgulni, ez még a jövő, az elképzelt pénztáros kisasszonyok nélküli világ még odébb van. Egy éve kezdték csak bevezetni ezt a legújabb szerkentyűt a Stop&Shop ABC-kben, melynek neve, Scan It.

A Scan It egy roppant értelmes jószág. Ha úgy döntesz, belevágsz a nagy kalandba, a  bolt bejáratánál található Scan It parkolókból kiveszel egy ilyen kütyüt és a Stop&Shop kártyádat lehúzva aktiválod. Ekkor valamennyi eddigi vásárlásod megjelenik a rendszerben és a készülék képes arra, hogy ezáltal a neked járó árengedményeket,  összegyűlt bónuszpontokat, kuponokat azonnal jelezze, sőt még többre is képes. A vásárlási listáid alapján, megismer annyira, hogy ajánlatokat is tesz neked az akciós termékek közül, ízlésednek megfelellően. Hát nem félelmetes? ;) Természetesen az aheti, ahónapi engedményes áruk, akciók listája is állandóan frissül a Scan It rendszerben, így nem kell félni, hogy lemaradsz valamiről. Sőt, ha az akciós áruk teljes listájára vagy kíváncsi, azt is lekérheted külön.

Megkezdheted a vásárlást. És itt jön a móka. Nincs ki-be pakolás a kocsiból, az áruk   azonnal mehetnek a szatyrodba, füles kosaradba, tejtermékek, zöldségek, húsáru külön, vagy ahogy Te szereted. Nincs kapkodás a szalag mellett, mert jön már a következő vásárló, s nincs szakadó esőben pakolászás a parkolóban sem.

Az árucikkek vonalkódját magad húzod le. Előszor megjelenik az áru neve, ára, az esetleges akció, ha van rajta. Ha úgy döntesz, haza vele, megnyomod a listához adás gombot. Ha menet közben meggondolod magad, az se gond, mert csak kiveszed a cuccot, és megnyomod a mínusz gombot, vagyis leemeled a lsitádról.

Gyümölcsöt, pékárut vásárolni sem nehéz ezzel a megoldással. A gyümölcsökön Amerilában általában minden darabon van kicsi vonalkód. Ha nagy ritkán leesik, a szokott módon le lehet olvasni a mérleg érintőgombos kijelzőjén. Ugyanígy a pékáruk mellett is található lista a vonalkódokról. Hamar bele lehet szokni.

A felvágottak vásárlása külön buli. Ha abszolút nincs ingerenciánk a sorbanálláshoz, a szóbeli rendeléshez, a felvágottas pult előtt álló érintőtáblás rendszeren keresztül leadhatjuk a rendelésünket, 20 dkg párizsi, 30 dkg Trappista, kapunk egy rendelés számot, mely sorszámmal ellátott  zacskót kicsit később egyszerűen csak felkapjuk a felvágott részleg erre kijelölt helyén. Ó, a Scan It természetesen ránkpittyeg, ha készen áll a rendelésünk. Ugyanez érvényes a friss hús vásárlására is.

Amint a sorok között andalgunk, a kütyü néha csipogni kezd, ilyenkor lessünk rá. Az épp abban a sorban akciós árukra hívja fel a figyelmet.

Amennyiben úgy gondoljuk, mindent megvettünk, nyomjuk meg a vásárlás vége gombot és induljunk a pénztárgépek felé. Itt lehúzzuk a Scan It-ünket, meg a Stop&Shop kártyánkat és a szokott módokon fizethetünk. Ennyi az egész.

A rendszer kiutalja számunkra a kuponokat, megtakarításokat, melyek a következő alkalommal már megjelennek az adataink között. A Stop&Shop esküszik, személyes adatokat, bankkártyaszámot a rendszer nem őriz meg.

Kényelmes? Igen. Gyors? Igen, főleg ha már van gyakorlatunk a vonalkódok megtalálásában. Van vele gond? Nem túl sok, esetleg csak hiányzó vonalkódok esetén.

És az áruház részéről? Teljes bizalom. A fizetés előtt egy-egy alkalommal a rendszer véletlenszerűen kiválaszt egy-egy vevőt, akit megkér, hogy húzza le újra az árucikkeket. Hogy Te leszel ez? Előfordulhat, de nagyon ritkán, főleg akkor, ha kártyás, törzsvásárlónak számítasz.

Ez a jövő? Majd meglátjuk. Addig még sokan csak kíváncsian lesik a Scan It-tel állig felfegyverzett vásárlótársakat és gyűjtik a bátorságot a használatához.

A(z) "Amerikai vásárlási szokások 2. - Scan It" bejegyzéshez eddig 60 komment érkezett (RSS)

    • 1.  Robi ( 2010. 06. 14. 9:47):

      Ez nagyon tetszik. Szerintem sokkal hatékonyabb és kényelmesebb, mint az előző bejegyzésben bemutatott önkiszolgáló kassza.:D Ezt szívesen kipróbálnám, sőt használnám minden nap.:)

      Nekem csak az a fura, hogy minden egyes gyümölcs vonalkódot kap...a szőlőnél vajon hogy járnak el?:P

    • 2.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 9:49):

      Ugye, milyen klassz? :) Itten kérem mindenki megtalálja, ami tetszik neki. :))

      Hehe és a ribizlinél? :))

      Az a helyzet, hogy a szőlőt az ABC-kben különféle mennyiségben előre zacsizzák. Nem lehet matatni. De nem szokott vele gond lenni. Vagyis nincs benne rohadt, punnyadt, Aki ezt mégse nem szereti, megy a zöldésgeshez, ott lehet magad pakolni.

    • 3.  Tücsök ( 2010. 06. 14. 10:23):

      ..érdekes, hogy Amerikában ekkora az emberekbe vetett bizalom... Pont ma találkoztam hasonló bizalommal, irányomban, és meg voltam döbbenve....bár én soha nem csapnék be szándékosan senkit, azért ifjú koromra visszatekintve....hát... akkoriban nagy divat volt elcsenni egy két csokit ... :D (mégha én nem is csináltam, csak részesültem mások sikereiből ;) )

    • 4.  Ziebi ( 2010. 06. 14. 10:32):

      Ilyennel még nem találkoztam, de nekem is tetszik.:)
      És igen, nagy a bizalom, nekem mint tisztességes vásárlónak ez egy jó érzés, nem lihegnek a biztonságiak a nyakamban, nem kell folyton azt lesnem, hogy van-e nálam valami amit mondjuk múlt héten ugyanott vettem de nincs róla számlám...
      Kuponokat már így is az alapján kapjuk, hogy miket vásárolunk, engem nem zavar különösebben az sem ha feljegyzik miket veszek, megvan a saját vásárlási logikám, nem feltétlenül passzol bele mindig a marketingjükbe :D De ha meg adnak kupont az jól jöhet. :)

    • 5.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 10:42):

      Így van, ahogy Ziebi mondja. Jó a hozzállás errefelé is az emberekhez, a bizalom jólesik és az emebrek gondolom önkéntelenül is becsületesebbek. Persze, nem midneki.

      Az az egy-egy csoki meg belefér, ám ahogy elnézem, azt nem ilyen helyekről lovasítják meg, inkább kisboltokban, ahol kevesebb a kamera, a stáb. Gondolom én.

    • 6.  ubul ( 2010. 06. 14. 10:56):

      Ezt a rendszert en is hasznalom rendszeresen, sot az onkiszolgalo kasszaval is kombinalhato :)
      Na meg a hentes-pult automatizalt rendszeret, ahol nem kell hosszadalmasan magyaraznom hogy mibol mennyit kerek. Csak beutom a gepbe a rendelest, es par perc mulva ott a felszeletelt felvagott becsomagolva.

      Ez mar elozoleg Svajcban is letezett, ott is bizalmi alapon mukodott (bar azert mindket helyen a pontgyujto kartyahoz van kotve, tehat tudjak ki vagyok). Ott neha "szuroproba szeruen" feljott a penztargepben hogy "Kontrolle", vagyis a penztarosnak ujra be kellett scannelnie mindent. A tapasztalatom viszont az volt hogy nem teljesen veletlenszeru az ellenorzes. Velunk mindig akkor fordult elo, ha kis meretu draga kozmetikai cikket vettunk, vagy ha tul sokat "sztornoztam", azaz bescannelt termeket visszatettem.

    • 7.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 11:00):

      @Ubul, hálás kösöznet a megerősítésért. Én még csak egyszer használtam, meg a családban is csak páran.
      A kiegészítést köszönöm. Szóval, ha érzékeli a gép a "sumi" lehetőségét, akkor ellenőriztet. Ez nem olyan nagy gond. Ezek szerint nagybevásárlásoknál ritkábban, ha nem soha.
      Akkor Te már ezt rutinból. ;)

    • 8.  Christine ( 2010. 06. 14. 11:06):

      Itt nálunk is néhány hónapja kezdték el telepiteni ezeket a rendszereket. Szerintem jól műxik.

    • 9.  ArtmüllerÁgnes ( 2010. 06. 14. 11:55):

      Jaj, utálok ilyen dög lenni, de szerintem ez itthon nem működne. Emlékszem, mikor még háromévente lehetett "nyugatra" menni, és végre kijutottunk Bécsbe. Nagyon boldog voltam, és büszke (a magam 11 évével), hogy ott lehetek. Aztán az egyik áruházba ki volt írva magyarul, hogy "Magyarok! Lopni itt sem szabad!" Azt hittem, elsüllyedek a szégyentől, pedig én nem loptam, nem is akartam, csak magyar voltam...

      Szóval a rendszer klassz, és nagyon tetszik, de ehhez normális vásárlók is kellenek, csak úgy működőképes. Szerencse, hogy felétek ilyenek az emberek. :)

    • 10.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 12:10):

      @Ágnes, ez annyira elkeserítő. És rólunk ez a világ benyomása, mindenhol, úgy néz ki és végtelenül szomorú.
      Nemrég láttunk egy 70-es évek végebeli amerikai filmet. A párbeszéd a következő.
      -Ki az új barátja?
      -Egy magyar.
      -Jaj, azokkal nagyon vigyázni kell. Előreengednek az ajtóban és mégis... mire beérsz, már rég benn vannak. :(
      Hát, így vagyunk.

    • 11.  Száva ( 2010. 06. 14. 13:10):

      @Tinkmara
      A helyzet elég vacak, de az idézet ennek ellenére nagyon jó :DD

      bizalomra visszatérve:
      azért szeretek kisebb helyeken vásárolni rendszeresen amellett, hogy kedvesebbek, kedélyesebbek az eladók, mert megszoknak és nem kajtat utánam az összes eladó, biztonságiőr. Nekem ugyanis meg van az a rossz szokásom, mégha listásan vásárolok is, hogy akkor ez, meg ez, meg ez. de basszus, nem lesz időm főzni. oké, akkor ti vissza, ezeket le. ehm, basszus, barátnő nem szereti. nah akkor mégegyszer. vagy csak bambán átsétálok a sorokon, amikért aztán később végigrohanom a boltot. ha valamit nem értek, kérdezek...
      tehát a nyomomban fut az összes biztonsági őr, meggyőződve arról, hogy az ő megtévesztésükre játszom :)
      az eladók meg.. egyszer rövidáruban kérdeze a hölgy unottan, hogy miben segíthet. mihez kellenének az ezüst színű virág alakú gombok? ööö...farmernyakpánthoz!

      a jelenlegi kisboltomba azért járok, mert már első héten hajlandóak voltak az összes hülye kérdésemre válaszolni, árat ellenőrizni nekem, megszokták, hogy néha zizi vagyok, néha trécselek. ha túlvállaltam magam ;) képesek utánam szaladni egy plusz zacskóval, holott tudják, hogy csak a sarokig megyek, a biztonsági őr kinyitja az ajtót nekem, ha kevés a kezem...

      a scan it nagyobb helyeken biztos gyorsabbá teszi a vásárlást, de még abszolút kütyü/szgépőrültként is a hagyományos, kisboltos vásárlást támogatom. picit drágább, de az ember hangulatában, figyelmességben megkapja a felár értékét. :)

    • 12.  Krumpliföld ( 2010. 06. 14. 14:28):

      Nekem tetszik :)

    • 13.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 16:53):

      @Száva Értem, mire gondolsz. Amerikában annyival könnyebb, hogy ezt a fajta vásárlást még bátorítják is. Nézelődj, pakolj, senki nem zavar. Úgyis látják, ha... :)) Ha meg nem, az csaknekik jó, ha minél tovább vagy a boltban.
      Ami pedig a kedvességet illeti, félek, sokáig nem érjük utol őket. Soha nem érzem úgy, hogy kapom a "mia francot akar a vásárló" nézést.

    • 14.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 16:54):

      @Krumlpiföld. Nekem is. ;) Isten hozott! :)

    • 15.  ubul ( 2010. 06. 14. 23:25):

      Ja hat persze, itt annak orulnek ha minel tovabb vagy a boltban. (Ezert is van WC a nagyobb uzletekben BENT, hogy nehogy tul gyorsan otthagyd oket csak mert dolgod van.)
      Na meg azt is megfigyeltem, hogy iszonyu pszichologia van az aruk elhelyezeseben. Mar rengetegszer bementem ugy az elelmiszerboltba, hogy "csak egy kenyer kell gyorsan".... de LEHETETLEN csak 1 termeket venni. Olyan dolgokat raknak a csak kenyerert beszaladok utvonalaba, hogy azt muszaj megvenniuk :)

    • 16.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 23:30):

      @Ubul Hogy mennyire igazad van. Ez nálunk csak az én problémám. Férjem ki tud jönni úgy, hogy csak azt vette meg, ami a lsitán van. Én csábulok és tolom a dolgokat a kosárba. :)) Boldog-boldogtalant megvennék, mert akciós, mert jól néz ki, mert egyszer úgyis kell. :)) Akkora hülyeség ez részemről. De próbálok erős lenni. Néha már egészen az vagyok és nem dőlök be az amerikai pszichológiának.

    • 17.  Ziebi ( 2010. 06. 14. 23:43):

      Na igen, a WC a boltban a legnagyobb találmány! :) imádom, hogy nem kell azon agyalnom, vajon mikor tudok legközelebb elmenni, és a vizes ivókutak! az is szuper. :)

    • 18.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 23:44):

      @Szóval szinte otthon van az ember! :)) Vagyis nem kell sietni haza.

    • 19.  Ziebi ( 2010. 06. 14. 23:47):

      Azért én itthon jobban szeretek lenni, itt meg lehet enni azokat a finomságokat amiket vettem :D
      DE amúgy igen, erre megy ki a játék, és nagyon jól csinálják. :)

    • 20.  Tinkmara ( 2010. 06. 14. 23:54):

      Én is, persze, de azért tényleg jó, ha az ember nem kell, hogy rohanjon, fóleg azért nem, mert kinézik. Annál tényleg nincs rosszabb. Elveszi az ember vásárlási kedvét tutira.

    • 21.  Euthymia ( 2010. 06. 15. 1:47):

      ilyen kütyüket már a ködösben is láttam, a waitrose-nál, de lehet, hogy máshol is. viszont nem volt waitrose kártyám, ezért nem használhattam :( :( de majd ősztől ki szeretném ezt próbálni, mert nekem tetszik nagyon az ötlet.
      Voltunk valahol (talán Franciaországban) ahol szintén azt láttam, hogy az emberek a szatyrokba pakolnak egybőé és ilyen kütyükkel mennek a kasszához fizetni.
      A baj az, hogy sok helyen nem bíznék az emberekbe, hogy mindent lehúztak-e, ami bekerült a táskába. (gonosz vagyok-e?) hihihi nekem tetszik, nagyon!

    • 22.   Paloma Negra ( 2010. 06. 15. 8:28):

      Hol készültek az angyalkás képek?
      Nagyon szépek:)

    • 23.  Tinkmara ( 2010. 06. 15. 10:55):

      @Palomám, Szentivánéji Tündérfesztivál. ;) Hamarosan megírom a történetét. :) Köszönöm, hogy észrevetted.

    • 24.  macsek ( 2010. 06. 16. 6:32):

      Kati kedves,

      őszintén gratulálok a hvg-válogatshoz! :D:D:D

    • 25.  mcc ( 2010. 06. 16. 7:48):

      Sztem ez még így beteg dolog, a vonalkód miatt. Majd ha mindenen lesz RF chip, azzal már értelmes lesz. Az más kérdés, meg kell oldani, hogy a szomszéd kosár ne szóljon bele. De igazából eljárni bevásárolni is marhaság, hozzák ide nekem, amit bepipáltam.

    • 26.  hicudzsi ( 2010. 06. 16. 8:50):

      21. Euthymia ( 2010. 06. 15. 1:47)

      Igen Waitrose-ban vannak, a szomszédos városkában mindenképpen. :)

    • 27.  ribizlifozelek ( 2010. 06. 16. 12:02):

      Azert szeretem a penztarost, mert rammosolyog es megkerdi, hogy vagyok.
      Azert nem szeretem az automatat, mert "elveszi" egy penztaros munkajat es mosolyogni se tud.

    • 28.  Tinkmara ( 2010. 06. 16. 15:20):

      @macsek Köszönöm szépen!

    • 29.  Tinkmara ( 2010. 06. 16. 15:50):

      @mcc Isten hozott a blogon. :) Amerikában ilyet is lehet. A legtöbb nagy élelmiszerbolt ki is hozza a rendelt árut, meg szakosodottakis vannak, akik csak rendelésen keresztül árusítanak.

    • 30.  berta j. ( 2010. 06. 18. 10:09):

      tesztlevél

    • 31.  berta j. ( 2010. 06. 18. 10:27):

      Hát üdv Mindenkinek!
      úgy látom, itt kedves emberek közé kerültem :-)
      Nem biztos, hogy örökre maradok, de ez nem a Ti hibátok...
      Nem vagyok nagy vásárló férfi lévén, de a Scan kényelmes dolog.
      De ami igazán megfogott az a következő:Nemrég láttunk egy 70-es évek végebeli amerikai filmet. A párbeszéd a következő.
      -Ki az új barátja?
      -Egy magyar.
      -Jaj, azokkal nagyon vigyázni kell. Előreengednek az ajtóban és mégis... mire beérsz, már rég benn vannak. :(
      Szerintem ezt itt a kedves posztíró félreértelmezi. A 70-es évek Amerikája tele volt híres, tehetséges magyarral. Ez itt azt jelenti, amijen kép volt akkor rólunk ott: udvarias, de elképesztően élelmes fajta! Ez sajnos mostanra degradálódott, de főleg a saját magunkról alkotott képben. Egy kis pozitívságot, ha kérhetnék :-)! Egyébként a mostani Amerikában is elkopott ez a kép mára rólunk, de inkább csak neutrális lett, mintsem negatív.
      Ps. azok az osztrák táblák sem rólunk szóltak, hanem azokról akik loptak.Csak a "decent" osztrákoknak kéjes öröm volt egy népcsoportot elitélni néhány tolvaj miatt! Ezt SEMMIKÉPP nem kellett volna magunkra venni, ez sokkal inkább az osztrákok nemzetiszocialista alapattitűdjéből fakadt, mintsem a magyar nép tolvaj habitusából, ami soha nem volt igaz.
      bocs a hosszú irományért...

    • 32.  Tinkmara ( 2010. 06. 18. 10:34):

      @Szeretettel üdvözöllek, berta j. :)

      Sajnos jól értelmeztem a 70-es évekbeli filmet, de nem írtam le mindent, főleg nem a bejegyzésben, csupán kommentben, mert nem akarok bántó lenni. Sajnos akkortájt ezzel a beszólással "csibész" voltunkat akarták hangsúlyozni, ez volt a történet lényege: az apa félti a lányát az új udvarlótól, mert "azok mind cigányok", s mindent megtesz, hogy ne jöjjön össze a házasság.

      No, ez azóta valóban megváltozott és valóban ott a neutrális hozzáállás, illetve inkább a kíváncsi érdeklődés irányunkban. Én így tapasztalom és ez jó érzés.

      Az viszont tényleg szomorú, hogy mi magunk viszont elég rossz véleménnyel vagyunk saját nemzetünkről. A kommentekben csak az visszhangzik, "ezt Magyarországon nem lehet bevezetni." Mi állítjuk magunkról és ez szomorú.

    • 33.  Tinkmara ( 2010. 06. 18. 10:36):

      Ja, és olyan, hogy hosszú iromány, olyan nics itt kérem. :) Minden szónak örülünk. )

    • 34.  berta j. ( 2010. 06. 18. 16:17):

      életem első posztja, és még választ is kaptam rá...:-) kösz.
      Szeretnék néhány dolgot kérdezni, mint tapasztalt "emigráns"-tól. Azt hol lehet?

    • 35.  Tinkmara ( 2010. 06. 18. 19:25):

      @Berta j. Ez csak természetes. :) Nem tudom, tudok-e válaszolni, de megpróbálok. Nyugodtan kérdezz, akár itt, hisz így többen olvassák, akik szintén régebben élnek már Amerikában. :)

    • 36.  Romesz ( 2010. 06. 18. 21:00):

      Hasonlo kezdemenyzes Kaliforniaban volt mar, cirka 8-10 evvel ezelott. Akkor a bevasarlo kocsin volt egy kepernyo es a sorok kozt jelezte milyen aruk vannak olcsobban (discount). Azon is atlehetett huzni a "CLUB" kartyat es szinten tett javaslatokat is a korabban vasarolt termekek alapjan. Viszont fizetni nem lehetett vele, igy a vegen mindig a kasszanal gyultek ossze a vevok.

      nem ez az, de ehhez hasonlo volt.
      cybernetnews.com/wp-content/uploads/2006/01/ShoppingCart.jpg

    • 37.  berta j. ( 2010. 06. 18. 21:11):

      Érdekelne olyan Amerikában élő magyarok beilleszkedési történetei, akik felnőtt fejjel jöttek ki, és lehetőleg a társuk is magyar...
      Próbálnék okosabb lenni más tapasztalataiból...meg talán ez másnak is hasznos lenne. Jó lenne valahol feszegetni olyan kérdéseket, mint: - be lehet-e illeszkedni egyáltalán?
      - ha igen, milyen áron?
      - kell-e egyáltalán beilleszkedni, vagy létezik kozmopolita alapattitűd (bocs a fellengzős kifejezésért,3 percet gondolkodtam alternatíván, de egyik se takarta pontosan)?
      - kinek volt/van honvágya és elmúlik-e nekik?
      - kit ütött meg először, hogy a "friend" szó itt mást jelent?
      - hozzá lehet-e szokni az itteni emberi kapcsolatok "lazaságához"
      - otthon sem tartalmasabbak ezek a kapcsolatok, csak többet képzelünk belé valamilyen szocialista-közösségi hagyományból?
      - aki már néhány éve itt él, az szeret itt élni? Eljön az idő, hogy az ember már "nem lakna Mo.-on"?
      Meghát még jónéhány kérdés, de mostanra ennyi bőven elég! Csak legyen , aki ezt is megválaszolja..:-)

    • 38.  Tinkmara ( 2010. 06. 18. 23:00):

      @Romesz. De jó! Köszönöm ezt is. Fejlődés van. :)

    • 39.  Tinkmara ( 2010. 06. 18. 23:11):

      @Berta J.
      Most hiretelen ezeket az írásrészleteket gyűjtöttem neked össze itt élő magyaroktól.

      "Annál is inkább, mert minden amerikai tudja, hogy egyszer ő is bevándorolt, jött valahonnan.

      Külföldinek lenni pedig jó itt.Ki lehet kapcsolni az itteni fárasztó dolgokat, mert az ember kivülálló, de el lehet felejteni az otthoni vészterhes légkört, mert nem vagyok ott.Bármilyen boltban, orvosi rendelőben, bankban a legmélyebb tisztelettel bánnak az emberrel.Ne feledjük, ez a marketing hazája, itt nem lehet személyes indulatokat megengedni és elveszteni a klienset.A metrón ülve pedig rám mosolyognak.Köszönnek.Beszédbe elegyednek.Nem kell nekik.De miért ne tennék?

      Egyszerűen más a mentalitás, erre jó példa a sorbanállás.Ott mindig kijön rajtam a magyar énem, míg nekik eszükbe sem jut felhúzni magukat azon, hogy "mit piszmog a pénztáros ennyit", vagy "mit vásárol az a hülye ott elöl ennyit", nekem ez a lemez három perc múlva bekapcsol, és utána körbe kell néznem, és meg kell magam győzni, hogy teljesen felesleges lemez ez, mindenki nyugodtan vár és mennyivel egyszerűbb lenne nekem is így tennem.Mostanában gyakran sikerül.Ahogy ha mosolyognak rám, már nem keresem a hátmögötti szándékokat, csak visszamosolygok jóízűen.Itt még soha nem bántam meg."

      "Utószó: ebből a régi írásomból is kiderül, hogy az amerikaiak nagyon is közvetlenek, kedvesek, mosolygósak, de nehezen barátkoznak abban az értelemben, hogy igazi, mély barátságokat nem kötnek sűrűn.Ugyanakkor nincs jobb egy olyan világban élni, ahol ha kimegyek az utcára nem köpködő, ellenséges, fanyar arcok vesznek körül, ahol nem kell tartanom attól, hogyha valaki lábára lépek a tömegben, akkor elküld melegebb éghajlatra.Ahol senki nem fél tőlem, ha megkérdek valamit az utcán, hanem kedvesen elcseveg velem.És ha elbúcsúzunk, mosollyal indulunk tovább, mert jó érzés volt találkozni.Ez az első, amiért megszerettem az ittenieket. "

      "Amikor először kezdtem biciklivel közlekedni, mert autó nuku és amint azt tudjuk, itt nincs élet autó nélkül, a szembejövő biciklisek, persze, mint pasik, mert nők ritkán közlekednek így, rám nevettek, köszöntek. És én marha már kezdtem felvenni a magyaros megsértett női arcom, hogy "hogy meri és egyáltalán", amikor a következő p
      r napban leesett. Egyszerűen köszönnnek, integetnek, rámvigyorognak, mert én is bicajon ülök és egyformák vagyunk. Semmi rossz, mellékes szándék.

      Fényképezek a parkban, megszólítanak: Ugye, milyen szép? Gyönyörű nap képek készítésére! És mennek tovább. Elbeszélgetnek. Igaz, hogy felületesen, de szót váltunk, gondolatok cserélődnek."

      "Semmi kellemetlent nem tapasztaltam eddig. Csak a jó szándékot, meg egy kicsi tanácstalanságot és hatalmas kíváncsiságot, ha meg tudják, honnan jöttél. És a legjobb és legaranyosabb a tisztelet, mert bizony tisztelnek és meg is mondják a szemedbe, hogy nem semmi, hogy így beszélsz egy idegen nyelvet. És kérdik, Magyarországon mindenki beszél idegen nyelveket? Bólogatok: a legtöbben, főleg a fiatalok. Ők egymásra néznek és mondják: Látod, itt senki, még a spanyollal is bajunk van, pedig...
      Nem, soha egy kirekesztő szó, vagy gondolat."

      __________________________

      Nekem semmilyen gondom nem volt a beilleszkedéssel, bár az én férjem amerikai.
      Lassan két éve vagyok itt, de félek, már nem biztos, hogy haza szeretnék menni, pedig gondolkodtunk rajta.

      Majd még hozok neked hasonlóakat. Nézz át Ziebi blogjába is, ott is hasonlókat olvashatsz. Itt.
      Ziebi és férje magyarok, Salt Lake Cityben dolgoznak.
      saltlakecity.blog.hu/

    • 40.  Ziebi ( 2010. 06. 19. 1:49):

      Köszi az ajánlást, szeretettel várlak Berta :)

    • 41.  berta j. ( 2010. 06. 19. 13:20):

      Nagyon köszönöm a gyors választ és a pozitív szavakat.Mi még csak fél éve vagyunk itt. Van még némi bizonytalanság. Azt próbálom legyűrni. Köszönöm mégegyszer.

    • 42.  Tinkmara ( 2010. 06. 19. 15:28):

      @berta j. itt vagyunk, bármi van, szólj, kérdezz. Amiben csak tudun segítünk.

    • 43.  bee ( 2010. 06. 24. 2:34):
    • 44.  trueida ( 2010. 06. 24. 7:02):

      Érdekes. Bár nagyon személytelen.
      Szok szükségletemet havonta általában egyszer az interneten rendelem meg. ott is ugymond akosárba teszem, majd házhoz hozzák.
      Igen a lopás nagy kérdés! Bár némi biztosan belefér a nagy tőkéseknek.

      Ami engem jobban boszant a személytelenség, kit kérdezek? kivel beszélgetek, netán hogyan ismerkedem a boltban ki mosolyog bissza rám?
      Viszont butikolni, sétálni, nézelődni főleg azért szoktam, hogy ne legyek egyedül, mondjanak némi jó szót és ott vásárolok ahol az eladó megfelelően tőrődik velem. Megnézi mi hogy áll mivel passzol,...
      Személyesen nézz meg, hogy áll és a kedvezményem is aznapi személyre szabott. Mosollyal kölcsönös jó szóval, beszélgetéssel, áru összehasonlítgatásokkal,... és akár egy közös bolti cappuccinozgatással. Talán az a legjobb, hogy néhány boltban, butikban ott bent lehet társaslogva, nézelődbe cappuccinózni.
      Nem is csak a boltért az eladóért az érzésért lehet ide bejönni,sőt sokszor csak félre tetetek és majd egy későbbi alkalommal veszem meg az addigra kiválasztott ruhákat.
      S mindig tudom az eladó nevét, legalább a keresztnevét és ő is az enyémet!

    • 45.  Ypszi ( 2010. 06. 24. 8:24):

      Trueida,
      nem igazán értelek amúgy.. kikelsz a személytelenség ellen, de közben bevallod, hogy havonta egyszer a netről rendelsz. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?:)

    • 46.  Tinkmara ( 2010. 06. 24. 9:41):

      Ó, értem én Trueidát, vannak megszokott helyek, ahová megy, mert ismerősök vannak, vagyis az inkább szociális esemény, egy kis traccs, pletyi... na, ilyen hely az ember életében egy-egy van csak. Nekem az egy pécsi rövidáru bolt volt ilyen. Annyira jól elbeszélgettem a két eladó hölggyel.
      Amúgy Isten mentsen a legtöbb helytől. :)) Jöjjön a Net!

    • 47.  Ypszi ( 2010. 06. 24. 11:23):

      Jaa.. mondjuk ha mindent meglehetne szerezni neten, akkor is leficcennék néha a boltba, mert annyi mozgás kell :) Meg így legalább könnyebben tudom ellenőrizni a szavatosságot, vagy a tartalmat. Persze zöldséget, gyümölcsöt, húst, ilyeneket szerintem még nagyon nagyon sokáig személyesen kell megvennünk.

      Nekem ez a self-scan nagyon bejön, már alig várom, hogy használhassam :)))

    • 48.  Zsuzsi ( 2010. 07. 15. 8:23):

      Sziasztok! Élvezettel olvasom a blogot, és fedezem fel, hogy más hazánkfia is ugyanazokat a pozitivumokat látja meg és értékeli az amerikai mentalitásban, mint én. Mi 3 éve élünk az USA-ban, a férjem amerikai. Nekem ( és a 2 lányomnak, akik előző házasságomból születtek) a beilleszkedés nem okozott gondot, mert a környezetünk nagyon elfogadó, és baráti. Elmondhatom, hogy nincs honvágyam. Tudom, többen, akik itt élünk, úgy vagyunk vele, hogy szinte lelkiismeret furdalásunk van, amiért nem érzünk honvágyat. De én úgy gondolom, hogy igazándiból azok vágyódnak haza, akik itt nem tudtak/tudnak beilleszkedni. Az, hogy a technikának köszönhetően gyakran beszélhetünk a családdal, látjuk őket webkamerán, nagyban megkönnyiti a helyzetünket. De meg kell valljam, a személyes kapcsolatokon kivül más nem hiányzik (na jó, a túró rudi igen:)) Kiváncsi lennék, mások, akik kint élnek, hogy látják ezt az egész honvágy kérdést...:)
      Tinkmara, köszönöm a nagyon élvezetes blogot!

    • 49.  Tinkmara ( 2010. 07. 15. 10:47):

      Zsuszi, én köszönöm nagyon-nagyon a kedves szavakat! És annak még inkább örülök, hogy egymásra találtunk. :)
      Az külön cirógatja a lelkem, :)) hogy tetszik a blog is és élvezettel olvasod. Várlak mindig szeretettel, amikor időd, kedved engedi.

      Zsuzsi, ha nem bánod, akkor téged is felveszlek a Külföldön Élő Magyarok Blogregiszterébe. Ott másokat is találsz, ha kedved van blogokon csemegézni, a világ 50 országából.

      kem.freeblog.hu/

      Most bekukkantok én is hozzád. :)

      Ami a honvágyat illeti, mindenki másképp, ahogy olvasgatom. Én jól viselem, hála a technikának, email, Skype és társai.

      Írj hamarosan! Puszi, Kata

    • 50.  Lapis Lazuli ( 2010. 08. 10. 9:26):

      Ide meg: ezt a cikkedet elküldtem a férjemnek, aki valami hasonlón dolgozik most idehaza. Tetszett neki is!

    • 51.  Tinkmara ( 2010. 08. 10. 11:19):

      Köszönöm a továbbküldést. :)

    • 52.  Norbi ( 2010. 08. 17. 15:45):

      Ó, ez a Scan-It de jó! Nagyon tetszik! Mondjuk erősen kütyüorientált vagyok.... :)

    • 53.  Tinkmara ( 2010. 08. 17. 15:58):

      Akkor ez neked készült, Norbi! :))

    • 54.  Norbi ( 2010. 08. 17. 16:11):

      Így van :) Jó lenne itthon is egy hasonló rendszer.

    • 55.  boribakter ( 2010. 08. 22. 9:40):

      hajrá, Scan-It! én biztos használnám, ha itt lenne :)

    • 56.  Tinkmara ( 2010. 08. 22. 21:24):

      Boribakter, szia! Talán azért hamarosan lesz Magyarországon is. :)

    • 57.  Hajni ( 2010. 08. 29. 9:54):

      Több dolgot is szeretnék írni.

      1. Szerintem ezt a ketyerét nálunk nem lehetne bevezetni. Pontosan a bizalom miatt. Én bizalmatlan vagyok az üzlettel és a biztonsági őrrel szemben, az üzlet bizalmatlan velem szembe (hisze ezért tart biztonsági őrt). Amúgy jó ötletnak tűnik de mindig a gyakorlat mutatja meg igazán kinek mi a jó.
      2. Ez pont olyannak tűnik, minthogy a bolognai rendszert szerintem az amerikai oktatás utánzásaként próbálták itt bevezetni. Ötletnek nem rossz, csak Európában ez egyszerűen alkalmazhatatlan.
      3. Zsuzsi ott a pont! Én is voltam hosszabb időt külföldön ösztöndíj keretében, ahol mindenféle nemzetiségű emberrel megismerkedtem. És döbbenetes volt. A gyűlölt amerikaiak és oroszok voltak a legkedvesebbek... Efölött alig tudtam napirendre térni. Olyan jól éreztem magam az általam szintén nem kedvelt Németországban, mint még soha, sehol máshol.

    • 58.  Tinkmara ( 2010. 08. 29. 21:14):

      Köszönöm a gondolataidat, Hajni. :)

    • 59.  KataNYC ( 2010. 10. 17. 11:56):

      Par hozzafuzni valo....

      A bizalomrol:

      NYC-ben rengeteg kis sarki uzlet van es zoldseg, gyumolcs ki van rakva pultokra az utcan. Ott kivalogatod, zacskoba teszed az arut es bemesz az uzletbe fizetni. Nincs biztonsagi or esetleg csak valamelyik alkalmazott van a kozelben, de csak azert mert eppen uj arut rak ki. Mikor anyukam itt jart jo par eve szinte alig tudta elhinni hogy nem tunik el az aru fizetes nelkul :-)

      Az eladok viselkedese:

      Ez nagyon helyhez kotott. NYC-ben ritkan van "hello hogy vagy"-on kivul tobb, vagy meg az sem. Minden gyorsan, szemelytelenul megy es johet is a kovetkezo. Oszinten szolva en ezt a stilust mar ugy megszoktam, hogy ha peldaul Floridaba megyunk akkor egy par napba kerul mig megszokom az uzleti csevegest az idojarasrol. Legutobbi San Francisco-i utamon is megallapitottam hogy ott is maskepp van: mivel hogy tobb ideig kellett varnom a kavera a sarki kavezoban, mindjart felajanlottak egy ingyen sutit karpotlasul (pedig nem is duzzogtam) vagy amikor az egyik aruhazban vasaroltam egy bluzt az eladono minden lehetoseget megkeresett arra hogy minel olcsobban tudja nekem szamlazni - pedig azt is tudta hogy nem vagyok helyi es nem lesz belolem torzsvasarlo.

      A beilleszkedesrol:

      Kedves berta (es mindenki aki meg ujonc itt) errol "Haboru es beke" meretu konyvet lehetne irni - talan fogok is egyszer ha lesz idom. Na nem akkorat :-) En akkor kezdtem igazan megerteni az itteni viselkedesi normakat amikor elolvastam a "The Lonely Crowd" cimu konyvet. Magyarul is meg lehet kapni peldaul itt bookline.hu/product/home.action

      Mint uj emigrans en is atestem kulonbozo ertetlensegi szakaszokon, mint peldaul: az "ezek itt mind hulyek, tanulatlanok, neveletlenek es civilizalatlanok". Nem is folytatom, viszont itt egy par gondolat amit nem art eszben tartani (tudom, most ez itt most nagyon szokimondo lesz es nehanyan majd megkoveznek):
      - Senki nem hivott ide. Ha nem tetszik, haza lehet menni.
      - Ami/aki mas az nem rosszabb mint te csak egyszeruen mas. Figyeld nyitott szemel, talan meg tanulhatsz is belole/tole.
      - Itt az angol az altalanos nyelv, tanuld meg. Meg akkor is ha nem kozositenek ki amiert nem jol beszeled.
      - Ha szorgalmasan dolgozol, meglesz az eredmenye.
      - Fogadd el a csapatot (munkahely, suli) es en logj ki se felul se alul. Nem kell mindig te legyel az okos.
      - Elj a valosagban, a maban. Az az "otthon" ahonnan te eljottel mar nem letezik. Tartsd meg szep emleknek.

      Ennyi jutott most nagy hirtelen eszembe. Talan ha Tinkmara nyit egy "beilleszkedes" kategoriat akkor biztosan tobben is tudnank meg hozzaadni.
      Sok sikert mindenkinek!

    • 60.  Száva ( 2010. 10. 18. 7:05):

      Köszi KataNYC a kommentet! :)

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.




Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Kategóriák: Vásárlási szokások Amerikában , Kultúra a Tengerentúl | Eddig 60 komment érkezett »

Related Posts with Thumbnails
Related Posts with Thumbnails